Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - II. BALASSA BÁLINTRÓL IRT CIKKEK ÉS BIOGRÁFIÁJÁNAK RÉSZLETEI

107 A középkorból alig kilábalt embert irtózattal töltötte cl az istentelen pogány, aki maga volt az ördög, a sátán földi megtestesülése." Ez a törökellenesség volt elsődleges mozgatórugója Bálint családjának is apai és anyai részről egyaránt. Ez az életvitel, ez a magatartás jellemezte Bálint nagyapját Balassa Ferencet is, aki visszavezette a családot az ország politikai vérkeringésébe. Róla tudjuk, hogy már 1492-ben Szörényi bán lett, majd Moldvában harcolt. 1504-től horvátországi bán, a könnyűlovasság kapitánya. 1526-ban a többi országnaggyal együtt ott találjuk a mohácsi csatamezőn, ahol ő is életét áldozta. Politikai karrierjének ívelésében nem kis része lehetett Perényi Orsolyával kötött házasságának. Orsolya testvére, Imre az ország nádora volt. Anyjuk, Újlaki Orsolya, Újlaki Miklós bosnyák király szlavón bán és erdélyi vajda lánya. A Perényiek, Károly Róbert uralkodása alatt és azt követően szintén egyre nagyobb országos méltóságokba emelkedtek. E két család rokonságban állt a Hunyadiak korának valamennyi nagy oligarchájával. E tény érthetővé teszi számunkra azt, hogy a három részre szakadt Magyarország valamennyi politikai érdekeltsége számított a Balassák szolgálatára és kegyeire, amelyet ők ügyesen ki is használtak. Ferenc fiai közül a hírhedt Menyhárt egyaránt szolgálta Szapolyai Jánost és Ferdinándot, majd féktelenkedései miatt, saját védelmében a nógrádi béggel is kapcsolatban állt. Ferenc másik fia, Imre erdélyi vajda lett. Az ő ága vitte tovább a családot egészen a 19. századig. Ferenc másik fia János, Bálint apja volt. Az ő élete sok mindent megmagyaráz Bálint életéről, akit apja sorsa sodort magával bajba, örömbe, kalandba, harcba és kudarcba... Bálint, már gyermekkorában a vitézek iskoláját járta, s Liptóújváron kapta édesapjától a vitézi élet első leckéit. Minden jel arra vallott, hogy elődeinél, s a hozzá hasonló főúri ifjaknál nem lesz alábbvaló, sőt különb Balassa az akkori műveltség legtetején állott. Bornemissza Péter nevelte és oktatta. Balassa Bálint már kiskorában megtanult törökül, az apja várában lévő foglyoktól. »Igéről-igérc« számos török éneket ültetett át, melyeken ragyog a napkeleti színpompa. Egyik így kezdődik: »Rózsaszínű lelkem«. De tudott németül, olaszul, horvátul, lengyelül, románul is, ó- és új-latinul s eredetiben olvasgatta Pctrarca-t, Joannes Sccundus-t, valamint két kedves latin rcnaissancc-poétáját is, a nápolyi Angcriánus-t és konstantinápolyi Marullus-t, a görög származású, pogányságért lángoló költőt, Lorenzo Medicipártfogoltját. "... S mivel szembesülhetett hazatérve Bálint (Szerk.: Lengyelországból apja halála után), milyen szokásokkal, milyen mentalitással? Azzal, hogy „ha a végvári vitéz betört a török területre s ott rabolt, gyilkolt, falvakat pörkölt, csak tulajdon országát pusztította, csak tulajdon testvéreit hóhérolta. Növelte a zűrzavart, hogy mind a három országrészen farkasszemet néztek a keresztény felekezetek, katolikusok, reformátusok, lutheránusok, unitáriusok, akik mint árnyalatok és féltestvérek jobban gyűlölték egymást, mint a törököt. A faji és vallási meggyőződést egyaránt jól fizették. Mi se volt egyszerűbb, mint ekkor birtokot, várakat szerezni. Csak föl kellett jelenteni, pörbe kellett fogni a régi tulajdonosokat ezen vagy azon az örvön s miután azokat száműzték, vagy szépszerével kitúrták, vagy kiirtották