Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - II. BALASSA BÁLINTRÓL IRT CIKKEK ÉS BIOGRÁFIÁJÁNAK RÉSZLETEI

105 got maga ellen lazít, s ahogy maga mondja, ő lesz „a község csudája Magyarországban"; a végén jön a dicstelen „lókupecség", s kétségbe-esett tervek: elmegy a páduai herceghez zsoldos-vezérnek...vagy török hitre tér...Aztán a bujdosás, az „Óceánig"... „Mi e sivatag, elferdült élet vigasztalása? mely nélkülözte a család és az otthon melegét, a hasznos munka fényét, a rendezett emberi helyzet öntudatát? Bizonyos, hogy voltak vigasztalások itt is. A szép erdő-mező (volt otthona), „sétáló palotája" hosszú portyázásokon. Mely költőnek volt jobb dolgozószobája? Burckhardt szerint a „természet felfedezésének" kora volt ez, s Balassa, olasz kortársaitól függetlenül, spontán és mohón itta a magyar tájak gyönyörűségeit. Családja a ,jó vitéz legények" csapata volt, akik kalandjain követték, s akikre mindig meleg emberséggel gondol. Munkája a harc, a török háború, mely, a régi perzsa háborúkhoz hasonlóan, a kultúra harca volt a barbárság ellen, s melynek jelentőségét teljesen átérzi, talán először fejezve ki, igazan pregnánsan, Magyarország évszázados históriai szerepét: „Ki kereszténységnek viseled paizsát." De a harc ránézve apró és dicstelen kalandokká forgácsolódik szét, s e fegyelmetlen kalandok ódiuma végre hazájából is kiűzi, melyért harcolnia kellene. Vagy Cupido űzi ki, amint maga mondja egy versében, Cupido aki hatalmasabb Marsnál? A szerelem nagy kiélési lehetőség e sivár életben, s nincs a magyar irodalomban költő, aki speciálisabban szerelmi költő lenne, mint Balassa. Futó kalandoktól a nagy életet átfogó érzésig, gőgös csapongástól a könyörgő megalázkodásig, a szerelem egész skálája szóhoz jut benne, s a csodálatos lovagi gyöngédség platónikus akkordjaitól...egészen a futó kalandok eszeveszett érzéki zenebonájáig:..." „... A „képtelen nagy szépség" hajszolása (különös, hogy c szó mennyire testvére az Ady „esztelenül szcp" jelzőjének) csak meg jobban szétzilálja ezt a lelket, s az élet kegyetlenül csúnyul bele a szépségekbe..." „A sokat korholt „virágénekek" nem szégyellett és titkolt magamúlattatása volt csupán, hanem méltó dicsőség és büszkeség, amelyet dacosan kell magasztalni és védeni..." „így hordja magában a magyar líra veleszületett s most született gőgjét ez a különös, hajszolt, „vén cigányként csak cseréléssel" élő, vénségére hátán házát hordó csigává lett, „sehonnai" „falu csudája ", lókupecségre jutott nagyúr. Megváltja-e, megnyugtatja-e ez a gőg meghasonlott és szenvedélyes lelkét? Aligha. Cupido ura e léleknek, a rettenetes, telhetetlen vágy; Cupido, akinek nem árt Sem Mars, vitézséggel, Sem Pallas, clmcvcl. A versek is csak Cupido szolgái, s alkotójuknak „bajnál egyebet " nem szereznek, hogy már-már elkeseredetten szánja tűznek őket: nem utolsó példa a magyar líra történetében. Az Istenhez magához kell folyamodni, gyermeksége áhítatához visszatérni, s mintegy mennyei Atyja előtt kisírni magát, hogy a zaklatottság enyhülésre jusson, mint a szélvert felhő, ha besírja magát a nyugodt tengerbe. Vallás és szerelem: ez ennek a léleknek két sarkpontja, s istenes énekeihez