Lánczos Zoltán: Adatok a Magyar Turista Egyesület esztergomi osztályának…

Tartalom - Bevezetés - A MTE Esztergomi Osztályának története

- 10 ­vagy ami még rosszabb t a hol az elnyomottak és eltlprot­ta k hörgés e vegyül a győzőknek ör.löngő diadalorditásába ? Mem látjuk-e napról napra, mint válik törvénnyé, a mi kez­detben becstelenség volt s mint sodorja vesztükbe azokat a kik tovább is egyenes irányban akarnak haladni 7 N em megszo­kott jelenség-e, hogy a boldogulás, az előremenetel utja az elvtagadás, a versenytársaknak gálád eszközökkel való legyű­rése s az emberi méltóságról megfeledkező hizelgés és kép­mutatás ? Vájjon nem homályosult-e el a polgári erények fénye s nem tudván többé felmelegíteni a sziveket, a csillogó aczél nak s at öldöklő tűznek adta át helyét." "Még vigasztaló szerencse, hogy a legtöbb embernek van egy jobb énje, mely józanabb s csendesebb perceiben lerázza magáról átkos fegyverzetét és a szelid ós tiszta örömök felé forditja lelkét. A családi cagy baráti kör mily édes pihe­nőt s megnyugvást ad az élet ádáz küzdelmei után, s jóllehet a kettő közti különbség fokozza a hatást - mert talán nem éreznénk a bizalmas körnek melegét annyira, ha azt nem nél­külöznénk a közélet porondján - de nem is ér fel az áluta­konszerzett hírnévnek, dicsőségnek,jólétnek összes izgalma a békés szivnek egyetlen szelid megrezdülésével, s a szere­tet nyújtotta valódi örömökkel. - Azért nagy ba.ia társa­dalmunknak, hogy az ész mellett kezd megfeledkezni a sziv­rök. s mig azt Ijesztő ar oiyokban műveli, a sziv egyensúlyo­zó erejével mit sem törődik. Halljuk ugyan néha szavát, de az tompa és félénk. mert az ész embereinek lármája mellett elgyengül erej e.•••••" "Minket kik az élet forgatagában hánykolódunk s kik sokszor undorral veszünk részt a csúf tülekedésben, a testület szel­leme ma tiszta légkörbe emelt, hol üdén csendül a szivnek hangja s özönével áramlik a boldogság mámora. A legtisztább örömnek csodás kéjét élvezzük ma, mert mig másokat boldogí­tani akarunk, magunk vagyunk a legboldogabbak I Egy hosszú esztendeig vártunk e percre, ez alatt bejártuk a hegyeket völgyeket, hazánkat s a külföldet, vig dalunk szótterjedt a síkságokon s visszaverődött a bérceken, a magyar szót el­vittük idegen városokba, s a magyarnak jó nevet szereztünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom