Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XV. A bazilika

XV. A bazilika. AGYAR ORSZÁG felszabadulásának a pogány uralom alól a keresztény fegyverek diadala a félhold felett, Szent István szülővárosának öröme, hogy az ősi érseki szék s a főkáptalan kétszázhetvenhét esztendő után ismét visszakerült: mindez kőbe van épitve, elbeszélve és megdicsőítve s ezt a hatalmas építészeti hymnust esztergomi főszékesegyháznak nevezik. Az impozáns bazilika Esztergom dicsősége s hazánk első temploma ugyanott áll, ahol 1543-ig a várbeli főtemplom virágzott s ahol azontúl a szomorú romok meredeztek az égnek. Rudnay prímás alatt kezdték építeni a fejedelmi művet, Kopácsi József herczegprimás alatt folytatták és Scitovszky bibornok alatt fejezték be. Simor János herczegprimás, mint a katolikus művészetek és tudományok oszlopa, a hatalmas oszlopcsarnokot fejezte és szentölte be. Óriási nagysága négyzet formája miatt nem tűnik ki eléggé. Négy prímás építette tehát az esztergomi főszékesegyházat; 1822-ben kezdték az alapfalakat s 1856 aug. 31-én szentelték fel országos örömünneppel, melyet a király is fényesebbé tett. A bazilika eredeti tervét Hühner bécsi müépitő készítette, a kivitelt azonban rokonára, Pach János építőre bízta. Pach halála után Hild József folytatta az építkezéseket s a főszékesegyházat Lippert stiliszta koronázta meg, különösen a páratlan szépségű kupoladiszitéssel. Mikor Rudnay prímás alatt az alapfalat lerakták, akkor abba Rudnay-érmeket helyeztek el. Ezek az emlékérmek az alapépítő prímás arcképét s az esemény évszámát örökítik meg. 95