Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XI. Török világ Esztergomban

1594-ben. A törökök tapasztalásból tudták, hogy Esztergo­mot csakis a Szent Tamás hegyéről lehet megtámadni. Gyor­san megerősiteték tehát a szenttamási hegyet, melynek tetejére erődöt építettek s az erődbe török őrséget helyeztek. Húszezer magyar vitézzel érkezett meg a lelkes fiatal főherczeg Esztergom alá s a mostani királyi várost, a mit akkor Ráczvárosnak neveztek, könnyű szerrel és gyorsan bevette. Ma­guk a ráczok segítették be a felszabaditókat. A szenttamáshegyi palánkok is gyorsan meghódoltak s megeredt a vár ostroma. De ekkor hire járta, hogy Sinan pasa közeledik a várbe­liek védelmére. A felszabadítók rögtön visszavonultak s a Ráczváros fölégetése után a Duna túlsó partján állottak meg. A felszabadítás kudarcza tisztán a vezénylet gyengeségének és a fegyelmezetlenségnek tulajdonitható. Mátyás főherczeg lel­kesedésének szalmalángja nagyot lobbant, de tartós parázs nél­kül hamvadt el. Esztergom ezen sikertelen ostrom alatt Pálffy Miklós parancsnoksága alatt halt hősi halált Balassa Bálint ki­váló magyar költő, kinek emlékének külön lapokat szentelünk könyvünkben. Az első felszabadító kísérlet meghiúsulása után, 1594-ben, újra vágyat éreztek a császáriak Esztergom visszahódítására. Szerencse kisérte az ostromot. Mansfeld Károly fővezér julius elsején kezdte vivni Esztergomot. Szent-Györgymezőn erős őrséget hagyott s a víztornyot körül zárolta. Megerősítette a Strázsa-hegyet is, melyet az időben a fővezér után Károly-he­gyének, egyébként pedig Látó-nak is neveztek. A törökök rögtön mentő csapattal érkeztek esztergomi hit­sorsosaik védelmére, de Mansfeld nemsokára meghalt s helyét a könnyen lobbanó Mátyás főherczeg foglalta el. Az ostrom folytonosan tartott s különösen a pápai pénzen küldött katonák Aldobrandino, a pápa édes öcscse vezérlete alatt tizenkét ezer olasz, hősileg viselkedtek. Három hónapi kitartó ostrom után a török őrség szabad elvonulás feltétele alatt megadta magát. Tiz évig volt Esztergom megint keresztény kézen. De a tar­tós birtoklásban nem sokat biztak őseink. A zilált politikai vi­74

Next

/
Oldalképek
Tartalom