Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XI. Török világ Esztergomban

1594-ben. A törökök tapasztalásból tudták, hogy Esztergomot csakis a Szent Tamás hegyéről lehet megtámadni. Gyorsan megerősiteték tehát a szenttamási hegyet, melynek tetejére erődöt építettek s az erődbe török őrséget helyeztek. Húszezer magyar vitézzel érkezett meg a lelkes fiatal főherczeg Esztergom alá s a mostani királyi várost, a mit akkor Ráczvárosnak neveztek, könnyű szerrel és gyorsan bevette. Maguk a ráczok segítették be a felszabaditókat. A szenttamáshegyi palánkok is gyorsan meghódoltak s megeredt a vár ostroma. De ekkor hire járta, hogy Sinan pasa közeledik a várbeliek védelmére. A felszabadítók rögtön visszavonultak s a Ráczváros fölégetése után a Duna túlsó partján állottak meg. A felszabadítás kudarcza tisztán a vezénylet gyengeségének és a fegyelmezetlenségnek tulajdonitható. Mátyás főherczeg lelkesedésének szalmalángja nagyot lobbant, de tartós parázs nélkül hamvadt el. Esztergom ezen sikertelen ostrom alatt Pálffy Miklós parancsnoksága alatt halt hősi halált Balassa Bálint kiváló magyar költő, kinek emlékének külön lapokat szentelünk könyvünkben. Az első felszabadító kísérlet meghiúsulása után, 1594-ben, újra vágyat éreztek a császáriak Esztergom visszahódítására. Szerencse kisérte az ostromot. Mansfeld Károly fővezér julius elsején kezdte vivni Esztergomot. Szent-Györgymezőn erős őrséget hagyott s a víztornyot körül zárolta. Megerősítette a Strázsa-hegyet is, melyet az időben a fővezér után Károly-hegyének, egyébként pedig Látó-nak is neveztek. A törökök rögtön mentő csapattal érkeztek esztergomi hitsorsosaik védelmére, de Mansfeld nemsokára meghalt s helyét a könnyen lobbanó Mátyás főherczeg foglalta el. Az ostrom folytonosan tartott s különösen a pápai pénzen küldött katonák Aldobrandino, a pápa édes öcscse vezérlete alatt tizenkét ezer olasz, hősileg viselkedtek. Három hónapi kitartó ostrom után a török őrség szabad elvonulás feltétele alatt megadta magát. Tiz évig volt Esztergom megint keresztény kézen. De a tartós birtoklásban nem sokat biztak őseink. A zilált politikai vi74