Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

bibliográfus Szinnyei József szerint 1881-1888. között Esztergomban ötven füzet jelent meg a tollából. Bizonyára az Emlékkönyv a legfontosabb, mert ilyen méretben és terjedelemben a város múltjáról még többet senki nem tudott elmondani. A település topográfiájától az eredetéig, a történelmi fénykoroktól (pl. Vitéz János) a mélypontokig (pl. a törökhódoltság), a szellemi ragyogásról Bakócz Tamástól Pázmány Péterig, a teljesség igénye nélkül. Második fejezete az „Esztergomi Almanach". A kultúra jelesei, valamint a régi céhvilágtól a korszerű ipar kialakulásáig, a 15 ágazat művelői név szerint vannak feltűntetve. Pl. id. Bayer Ágoston ruhafestő volt, így „alma nem esett messze a fájától". A műkincsek gazdagságától az irodalmi életig annyi minden. Megismerhető belőle az egészségügy akkori helyzete (Prímási kórház, Közkórház és aggok menedékháza, Betegápoló egyesület, Jótékony egyesület, Izr. Női jótékony egyesület). Működött Polgári Olvasó-kör, Függetlenségi kör, Orvosi kar, Ügyvédi kar, Járásbíróság és telekkönyvi hivatal, iskolák, hitközségek, királyvárosi plébániák, könyvtárak, posta hivatal, távíró hivatal, vagyis azon intézmények, amelyek egy kis népességű szabad királyi városhoz és megyeszékhelyhez hozzátartoztak. Néhány illusztráció, a képeslapok előtti időkből. Mindezek 22 fejezetben felsoroltán. Sok esztergomi család megtalálhatja benne az ősét. A végén a reklámszövegek, nyilván a megjelenés támogatóinak neveivel. Nincs feltüntetve, hány példányban jelent meg, de az tudható, hogy ma már alig bukkan fel egy-egy darabja. Szakadozottan, mert akkor kezdték alkalmazni az úgynevezett „savas papírokat", amelyek távolról sem olyan időtállóak. Mérete és tartalma mellett ez is indokolja a betűhív megjelentetését. A lokálpatrióta esztergomiaknak bizonyára nem fog csalódást okozni. Esztergom, 2008. Szállási Árpád