Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

III. Esztergom érsekei

ban. A zárdai nőnevelés átalánositásán sokat tervezett, de nagy eszméit magával vitte a sirba. 71. Hám János (1848) Kopácsy bibornok a legválságosabb időben halt meg. V. Ferdinánd Hám János szathmári püspököt nevezte ki esztergomi érseknek, de a szabadságharcz viharaiban lemondván, helyét 72. Scitovszky János (1849-1866.) pécsi püspök foglalta el, akit ő Felsége Első Ferncz József nevezett ki. Huszonkét éves püspök volt, mikor a primási széket elfoglalta s nemes szive és jótékonyságai által csakhamar az egész nemzet rokonszenvét meg tudta hóditani. Nagy missiok vártak reá a szabadságharcz után. O volt a nemzet s a trón közvetítője. O panaszolta el az ország gyászát és fájdalmát, míg végre meg tudta nyerni a fejedelem szivét s a magyar alkotmány újjászületésének szép hajnala derengeni kezdett. Nagyszerű áldozatokkal folytatta s végezte be a nagy főszékesegyház építését, melyet országos jelentőségű ünnepséggel, a fejedelem s a haza színe java előtt, 1856-ban szentelt föl. A fejedelem és nemzet között való kibékülés legmagasztosabb jelenetét, a koronázást ugyan előkészítette és megérlelte, de már nem érte meg. 73. Simor János (1867-) győri püspökből lett herczegprimásnak jutott a szerencse, hogy ő Felségét, dicsőén uralkodó királyunknak, 1867-ben megkoronázza. Egy uj korszak kezdődik ezzel hazánk történetében. A nemzet szenvedései véget értek, a hősök vérével áztatott magyar földön újra kihajtottak a szabadság virágai s hazánk a haladás és fejlődésnek az egész müveit világ által tisztelt magaslatára emelkedett. Herczegprimásunk az esztergomi érsekek sorában a legnagyobbak között van, épen azért életrajzát s alkotásai történetét külön fejezetben mondjuk el. 35