Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XVII. A régi czéhvilágból

az Eő Leginyinek egy hónappal annak előtte megjelenteni ugy az Leginyit az Eő Urának azon terminussal tuttára adni, hogy mind az Mester és Legény tudhassa magát alkalmaztatni s provideálni. Hatodik artikulus. Az möly Mester Legény az Eő Urától elbúcsúzott es mihelyiből kiállott, szabad ne ligyen ezen városban, ez processusban legottan más Czéhes társuk mihelyiben bé állani, hanem ha más városbéli Czéhekben fél esztendőt eltöltvén, visszajött, akkor a hol méhely rendöltetik vagy adatik neki szabadon beállhasson. Hetedik artikulus. Az möly Mester meg betegedvén, az Czéh Mester tartozik minden napra és éjjelre egy Mestert melléje rendölni, hogy reá vigyázzanak és mellette legyenek, még meg nem gyógyul, és ha megszükölködnék költség nélkül az Eő nyomorúságában tartozik az Czéh Mester, az Mesterek közönsiges akarattyukból az Czéh Ládából költsiget adni és ha meggyógyul, tartozni fog, viszontag, az Czéh Ládában helyretenni viszontag pedig, ha azon Mesternek nem volna méhelyiben Legénye, tehát az möly Mesternek két Legénye vagy ahoz értő jó két inassa volna, tartozzanak az Mesterek az egyikét oda rendölni, ha szüksége lesz reá, vagy kévánni fogja még meggyógyul, vagy más jövevény Legény találkozik méhelyiben. Nyolczadik artikulus. Hogy ha valakinek halála történik, az Mesterek, és háza népe közül, vagy Eőreg vagy Kicsinek, az kinek házánál az halott liszen, tartozzék az Mesterek között, möly órára köllessék elmenni az temetésre, hol pedig ezt valaki elmulatná, birsága annak egy font viasz Gyertya az Parochialis templomhoz. Ha pedig Czéhbeli Mesternek felesige özvegyül maradna a medig az ő Urának nevit, vagyis özvegysigit viselné, és az Nemes Czéhnek ugy, mint az ő Ura eleget akarna tenni, tehát szabadon az olyan özvegy Méhelyt s legint tarthasson. 111