Kiss Adrienn: Kopasz Péter öröksége

Tartalom - 5. Érdekvédelem, érdekérvényesítés

5, 2. A munkavállalók „érdekeinek képviselete" A szállodai alkalmazottak - csakúgy, mint a már említett munkáltatók - jogait és kötelezettségeit a törvények (és a kapcsolódó rendeletek), a városi szabályrendeletek szabályozták. A munkavállalókra - attól függően, hogy az cselédként, vagy pincérként szolgált - az 1876. XIII. t c., illetve az 1884. t. c. vonatkozott. Elhelyezkedésüket „segítette" a cupringer (a foglalkozást közvetítő vagy cselédszerző), akiknek a szegődtetésért - a város által 1881-ben hozott szabályrendelet alapján,

12

0 - a pincér és „egyéb jobb szolgálatban lévő" személy 15 krajcár, szakács(né), szobaleány 10 krajcár, konyhacseléd 5 krajcár közvetítési díjat fizetett.

12

1 A helyszerzés, vagy a szegődtetés a munka- illetve a cselédkönyvvel történt. Az üzletvezetők, kaszír(nő)k, pincérek esetében az 1884 évi XVII t c. Ipartörvény végrehajtására szóló 39.226/84. sz. kereskedelemügyi miniszteri szabályrendelet kimondja, hogy „azon egyéneknek, kik fogadókban, vendéglőkben, korcsmákban, sörházakban, pálinkamérésekben, kávéházakban és kávémérésekben kizárólag az üzlet vezetésére, vagy a közösség szolgálatára alkalmaztatnak, (pincérek), mint segédeknek munkakönyvvel kell birniok."

12

2 A munkakönyv kiállításának alapját az alkalmazott cselédkönyve, szolgáló okmányai képezik. A szabályrendelet értelmében ezek a személyek már nem cselédi, hanem iparossegédi minőségben dolgoznak Az ipartársulat munkakönyveinek jegyzékében már 1899-ben találunk pincérnő részére kiállított okmányt.

12

3 (ld. 16. sz. melléklet) A munkakönyv mintáját és kiállításának módját, a már említett (1884. évi) ipartörvény 99. §-a alapján a miniszteri szabályrendelet határozza meg. A munkakönyv első oldalán, - amely egyúttal annak címlapja - a munkavállaló neve után a „segéd 37