Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…
Tartalom - A KÖZELMÚLT ÉS NAPJAINK
BT P. TAMÁS GÁBOR OFM Fafaragó szakkör A téli kvadrumra kitekintve a kollégium ablakaiból érdekes nyomok rajzolódnak ki a friss hóban. A bejárattól a volt légópince lejáratáig egész kis ösvény húzódik. Vajon kik és miért járják ezt a titokzatos csapást? Igen, ők a fafaragó szakkör tagjai, akik hóban, esőben, napsütésben egyaránt leereszkednek a föld alatti fafaragó műhelybe, hogy munkát. Szerencsére sokan ráéreztek az alkotás örömére, ami nagy kincs a konzumtársadalmak korában. Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, a fafaragás a regös cserkészet népi hagyományápoló tevékenysége keretében jelent meg először a Frankában. A nyolcvanas években, amikor Márk atya tanította a rajzot, egyik osztálytársammal, Tóth Csabával „alapítottuk meg" a szakkör elődjét a rendház egyik raktárnak használt szobájában. 1987-ben osztották ki iskolánkban először a Horváth Sándor által alapított képzőművészeti díjat, mégpedig egy faragással díszített diófa doboz elkészítéséért. Azóta több fafaragó szakkörös kapta meg ezt az elismerést. A rendszerváltás után kapta vissza az intézmény a barokk kolostor pincéjének azt a szakaszát, amit korábban a polgárvédelem átalakított légópincévé. A sok kisebb helyiség szellőzését háborús viszonyok elviselésére tervezték, hatalmas orosz gyártmányú légszivattyúkkal, szénszűrőkkel és orméttlan csőrendszerrel, de hála Istennek, soha nem kellett használni, így szép lassan az egész tönkrement. A rosszul szellőző, dohos helyiségek semmire sem voltak használhatóik, az egyik nagyobb részbe villanyszerelő műhely, a másikba konditerem költözött, bár ehhez a körülmények a legnagyobb jóindulattal sem voltak ideálisnak mondhatók. A 2002/2003-as tanév során, főleg az akkori 11 /B segítségével megkezdődött a légópince lomtalanítása, a válaszfalak lebontása, valamint a szellőzés megoldása. A kőkitarté) munkával elkészítsék mindazt, amit fantáziájuk és kreativitásuk a fába álmodott. Minden szakkörös tudja, hogy ehhez a munkához elsősorban kitartásra van szükség. Nem árt egy kis kézügyesség és szépérzék sem, de gyakorlással nagyon sokat lehet fejlődni ezen a téren. Az elmúlt nyolc évben csak azok nem alkottak egyre szebb, technikailag jobb dolgokat, akik abbahagyták a
