Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…
Tartalom - ÉLET, MŰVÉSZET
ÉLET, MŰVÉSZET kórusában ugyan énekeltem, de a kotta ott is csak „tájkép volt szemeimnek", mankó a belépésekhez, a dallam fülben-fejben rögzült. Igaz, hogy ott hamar és elég hatékonyan. Talán valami „átszivárgott" az apai vonalról, unokabátyám, Tarjáni Ferenc nemzetközi hírű kürtművész, nagybátyám, Bakos Gyula 40 évig fűjta a tubát Esztergom fúvószenekarában. .. A gitárakkordokat le lehetett rajzolni, minimum vizuálisan rögzíteni, ha elég sokat próbálgatta az ember. A lelkesedés mindent pótolt akkoriban: „Figyelj haver! AzH-moll így néz ki lefogva, a C-dúr meg így...!" (Megnyugodva olvastam 40 évvel később a Beatles-antológiában, hogy az kezdeteknél Lennon és George is a konkurens zenekarokat lesegetve „loptak le" akkord-fogásokat...) Az Animals Felkelő nap háza öt akkordból áll, és ez azért nehéz, mert akkordbontással kell pengetni, nem lehet „reszelni" a gitárt, mint a tökgyalut. Az amatőröknél többnyire ez volt a belépő. Aki ezt már tűrhetően le tudta játszani, és talált 3-4 hasonló srácot, továbbá tudott szerezni vagy barkácsolni (!) hangszert, hangfalat, valamint szert tett fellépési lehetőségre, ki mert állni, annak előbb-utóbb garantáltan lett közönsége. Azon a Duna-parti kiránduláson 1965 őszén én még csak bohóckodok egy ott talált habból kifaragott gitáron, Sudár Jani az igazin „csépel". De ekkor már kezdtem eltanulni tőle a kezdő akkordokat, és hónapokon át esténként „kapirgáltam" a gitárján a mosdóban, mindenáron el akartam játszani a Felkelő nap háza öt akkordját. Ahogy minden amatőrnek, nekem is ez volt a belépő a zenéléshez, és október felé kezdtek ráállni az ujjaim... A városból bejáró Farkas Miki a Lenin (ma Kis-Duna) sétány egyik sarokházában lakott. Mamája, Julcsi néni elfogult volt fiával és a haverokkal, Miki szobája kezdett nyiladozó zeneimádatunk törzshelyévé válni. A délutáni kimenőkön egyre gyakrabban itt találkoztunk. Amikor a House of the Rising Sun akkordjait leküzdöttem, '65 decemberében már felvetődött, hogy nem próbálunk-e meg valami zenekarfélét összehozni — egyelőre hárman. Mikinek volt egy dobja, valahonnan egy kölcsöngitár nekem is. Voltak utcabeli haverok, akik a házilagos technika összeállításában segítettek. A „külsősök" között volt Sipka Péter (Putyus), aki kiváló elektroműszerészként összerakta első erősítőnket, tekercselte az ajtómágnesmagos pickupokat (hangszedő) az akusztikus gitárokra. Nem mellesleg énekelte az lllés-Beatles számokat. Már egy hónapja köztünk volt, amikor bevilágított nekem, hogy anyai nagymamám Sipka-lány volt. Mint kiderítettük, Putyus apai nagyapjának egyik testvére...így a zenélgetés egyúttal összehozott másod-unokatestvéremmel is... V. Jani barátunk „schwartz"-ban összebütykölte a mikrofonállványokat a Labor MIM-ben, szerzett alu díszléceket, és csinált krómozott Arthurs "-lógót a barkácsolt hangfalakra. Elkezdtünk próbálgatni a ház teraszán, a kerítésfal mögül „boldogítottuk" a környéket. De a próbák alatt mindig akadt néhány ácsorgó az utcán... Valami kezdett összeállni... Időnként beszálltak a felettünk lévő évfolyamból (Rixer, Lugosi, Herczényi). Próbálgattuk a szárnyainkat a szuterénben és az osztályokban. Aki látta, hallotta, annak többnyire tetszett. Meglepetésünkre még „atyáinknak" is: Lőrinc, Teofil, Vid atyáknak. Félix atya is mellettünk állt, ő még valami erősítőt is kerített nekünk néha a szertárból... 166
