Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…
Tartalom - IN MEMORIAM
BILEUMI ÉVKÖNYV 1931 - 2011 lAá SZERDAHELYI CSONGOR Elhunyt Atanáz atya „Nagyonjóságos rendtárs volt, szerettük"— tájékoztatta a Ferences Sajtóközpontot Tokár János esztergomi gvárdián. O volt a második legidősebb magyar ferences szerzetes. Atanáz atya egyike az 1950 után szélnek eresztetett szerzeteseknek. A rendek feloszlatása, illetve a ferenceseket sújtó numerus clausus bevezetése utáni évtizedekben először kántorként, majd káplánként és plébánosként nagyon sok helyen szolgált, míg 1991-ben visszatérhetett a rendi keretek közé. A ferences szerzetesnek 1950-ben egy ávós azt tanácsolta, hogy mostantól inkább az orosz szótárt tanulmányozza, ne a Bibliát. Ez Salgótarjánban történt, mikor az acélgyári Munkás Szent József templomból és a mellette lévő ferences rendházból eltávolították a szerzeteseket, köztük Atanáz atyát. L.rre a napra így emlékezett: „Nem tudtuk, mi lesz velünk. Egyesek szerint a Szovjetunióba akartak, vinni. 1950. augusztus 1jén éjjel fél egykor leponyvázptt teherautóval megjelentek az ávósok géppisztolyokkalfelfegyverezve. Az épületet körülvették., hogy senki ne Zavarja őket. Az egyik ávós bejött és bejelentette, hogy itt kje 11 hagynunk a zárdát. Megnézte a csomagomat, felturkálta, hogy (1915-2011) nincs-e benne pisztoly vagy arany kehely. Nem volt, de talált benne egy Szentírást. »Inkább egy orosz sS?tárt vinne magával, annak nagyobb hasznát venné.!« — mondta." 1955-ben került Kótajba, aminek fíliája Nyírszőlős. Két hónap szolgálat után a plébános közölte vele, hogy nem tudja fizetni, mert nincs pénz, Nyírszőlősről ugyanis nem folyik be az egyházi adó. Erre Atanáz magára vállalta a helyi hittanórákat és szentmiséket, látogatta a családokat, és gyűjtötte az egyházi adót. Pár hónap alatt rendeződött a helyzet, befolyt annyi pénz, hogy a plébános és a káplán is hozzájutott a fizetéséhez. Adószedés közben értesült róla, hogy a szőlősiek templomot szeretnének, mivel többen vannak, mint a görög katolikusok, még sincs saját templomuk. Kihirdette, hogy a januári házszentelésekért kapott összeget a templom építéséhez szükséges terméskő vételére fordítja. Amikor az egyik házba betért, éppen cigányzene szólt a rádióban. Azt mondták a háziak, hogy ha táncra perdül, adakoznak az építkezésre. Atanáz levette karingét, és táncolt egyet. Kapott is száz forintot. Másoknak harmonikán eljátszotta a Vörösbort ittam azeste című nótát. Kapott érte ötven forintot. Amikor mondta, hogy az új templomra gyűjt, kiegészítették száz forintra. Atanáz atya arra is visszaemlékezett, hogy két asszony járta a környező falvakat, kukoricát gyűjtöttek a néptől az új templom javára. Össze is gyűjtöttek 36 ezer forintot, amit átadtak az építkezésre. Velük történt, hogy amikor húzták a kukoricával már jól megrakott kocsit, a párttag tanácselnök megszólította őket. ,,A templom építésére gyűjtünk" — mondták. 157
