Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…

Tartalom - IN MEMORIAM

BILEUMI ÉVKÖNYV 1931 - 2011 lAá P. TOKÁR JÁNOS OFM Urbanics Mátyás temetésén „Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek lettek, a főid és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vag', Isten! Te visszatéríted ag embert a porba, agt mondod: »Térjetek oda vissga, emberek fiai.« Hisgen sgemed előtt eger esgtendő olyan, mint ag eltűnt tegnapi nap, vag' mint egy őrváltásnyi idő éjsgaka. Elragadod őket, olyanok, mint ag álom, mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virággik, estére lehull és elsgárad." (Zsolt. 90. 1-7.) Kedves Testvérek! Egyetlen biztos pont az életünkben: Isten. Te öröktől fogva vagy és mindörökké. Nincs semmi más, amibe belekapaszkodhatnánk. O adott nekünk életet anyánk méhében, és hozzá térünk vissza arasznyi életutunk végén. Minden hosszantartó berendezkedés csak azt ülteti el bennünk: itt vagyunk itthon — és tudjuk jól, hogy nem itt vagyunk itthon. A kialvatlan szemek, a könnyes tekintetek, a remegő ajkak, a néma és szürke arcok — most mind feléd fordulunk, Urunk, mert a Te kezedben van az életünk, és neked adjuk most át ezt a kedves gyermeket. Tudjuk, hogy Te vagy a feltámadás és az élet. De mégis ennek az ártatlan és tisztaszívű fiúnak a halála megrendít minket. Nem Téged kérünk számon miatta, Istenünk, de fürkésszük akaratodat és tőled várjuk békétlen lelkünkben a megnyugvást is! Matyit mindnyájan szerettük — és ennek csak most jutunk a tudatára. Nem nőtt mások fölé, mert szelíd és csöndes volt. Ügyetlenkedett, de újrakezdte — kitartása és szorgalma tette mesterré az orgonaasztalnál. Szemlesütve vigyorgott a sokszor ostoba világon, és összeráncolta a homlokát, ha komolyabb dolgokról volt szó. Eleven és derűs világban élt, és nem akart csodálókat vagy hódolókat gyűjteni. Nem kellet több neki, mint hogy szolgálhatott, és az apró lépéseket, a kis teljesítménydarabkákat egymás mellé fűzhette. Mi szerettük őt hallgatni, mert minden hangban, amit kiadott vagy lenyomott az orgonán, őszinte, tiszta és átszellemült érzésekkel szembesített. Olyan jó gyerek volt, akit szeretnek a tanárok — ilyen fiúkkal szeretnék benépesíteni az iskolát. Ilyenkor értjük meg egy kicsit — hogy Te mennyire szerethetted őt, Urunk! Ártatlanul és dsztán vetted őt magadhoz, hogy angyalaiddal dicsérhessen Téged abban a boldogságban, ami minden vágyunkat fölülmúlja! Adj nekünk békét, Uram! A Te békédet kérjük. Ha a fák virágát a fagy lesöpri a földre. Ha minden jóindulatú emberi erőfeszítés kétségbeeséssé válik. Ha az egyszerű és tiszta istendicséret idegen és kellemetlen a füleknek. Ha egy tiszta és ártatlan gyermeket temetünk. Ha úgy érezzük, egyedül vagyunk és kiszolgáltatottak. (1994-2011) 155