Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…
Tartalom - IN MEMORIAM
BILEUMI ÉVKÖNYV 1931 - 2011 lAá P. TOKÁR JÁNOS OFM Kertiné Maya temetésén Túl az időn, túl a szelíd csolnoki, dorogi, esztergomi dombokon, túl a száraz papírhalmokon az asztalon, túl az elménkkel bejárható utakon, túl minden csillogáson van a mi I lazánk. A napok kezdetben csak lassan jönnek, mindig a következőt várjuk, ami még érdekesebb lehet. Aztán, amikor észre sem vesszük, egyre gyorsabb és sodró ütemben jönnek és mennek. Es aztán kérlelhetetlenül jönnek és mennek. Születünk, élünk és elmegyünk... Az egyetlen pillanat az csupán, amit átélünk! Es a szeretet? Ami érzékelésre oly pici, mint a gyermek tiszta mosolya, mint a kedves ölelése, mint az édesanya ragaszkodása a lányához, mint az apa álma a jövendőbeliről, mint a barátnők vidám kuncogása valami aprócska titkolózásban. A mindennel felérnek! És mi az, amit megmarkolhatunk belőle? Akár egyszer is? És a feladat, a körülötted levő lapok, a monitor száguldó képei, a megrágott ceruza, majd a munka vége, és a csend, amelyben megnyugszik a gondolat, egyenesbe kerül a kuszaság... Ilyen egyszerű volna? És az igazság, a szüntelen mindenkinek megfelelések, a társadalmi kötelezettségek, a le nem rombolt hazugságok, a ki nem mondott fájdalmak, a bennünk égéi vágyak? Végigcipelve mindent egy életen... így kell? Es ha kell, mindent odaadni jól tömött, túlcsorduló mértékkel, hogy az egyik kéz ne tudja, mit tesz a másik, és örömmel, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. És a betegség, a minden erőt elvevő, a bizonytalan szavak körülötted, a könnyes szemek, a jövőt ígérő vigasztalások, és a saját szegénységem! Itt állok üres kézzel! Ötven körül már többször meg kell állni — lélegzetet venni. Néha sűrűbben — a meredeken felfelé. Es meg kell állni, megtanulni... meghalni! Túl az idéin, túl a szelíd csolnoki, dorogi, esztergomi dombokon, túl a száraz papírhalmokon az asztalon, túl az elménkkel bejárható utakon, túl minden csillogáson van a mi Hazánk. Fis az idő száguldó folyama lelassul, és gyorsan összeszűkül. Hónapok maradnak. Csak hetek. Csak napok. Csak órák... Istenünk, magadnak alkottál minket, és nyugtalan a szívünk, amíg csak meg nem nyugszik Tebenned! Te vagy minden kérdésünk és bizonytalanságunk mélyén — mert keresünk. Fis Te vagy minden megnyugvásunk, mert benned találjuk meg a választ, és Te adsz értelmet mindennek. 151 (1952-2009)
