Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…

Tartalom - IN MEMORIAM

BILEUMI ÉVKÖNYV 1931 - 2011 lAá P. TÓTH VENCEL OFM Hársligethy Vinkovits Viktor A Szűz Máriáról elnevezett Rendtartomány 158., 159. és 162. miniszter provinciálisa 1927 -1933 és 1939 -1942 között Hársligethy Vinkovits Viktor volt. A Zala vármegyéhez tartozó Hársligeten született 1880. december 10-én. Szülőfaluja ma Lipovci néven Szlovéniában található közel Muraszombathoz. 1898. október 15-én öltötte magára Szent Ferenc ruháját a zágrábi székhelyű Ladiszlaita Provinciában. A provincia megszűnésével másodéves filozófushallgató korában átjelentkezett a Mariana Provinciába, majd 1903. december 21-én pappá szentelték.

1 Deák Florid Viktor atya érdemei között tartja számon, hogy sokáig újoncmesterként (1908-1919) tevékenykedett. Nagy szeretettel kezelte a novíciusokat, akiket fokozatosan vezetett be a ferences szerzetesi életbe. Kiváló lelkivezető hírében állt. Magiszteri feladatai mellett még a lelkipásztori munkára is szakított időt, és nagy szorgalommal segített a Nagyszombat környéki plébániákon.

2 1919-től Veszprémben kolostori elöljáró (prézes), majd 1924-től 1927-ig pesti házfőnök volt. Nevéhez kötődik a pesti ferences templom renoválásának megkezdése. Első provinciálisságának hivatali ideje alatt mozdította elő az Esztergomi Ferences Gimnázium ügyét, és szerezte meg a nyilvánossági engedélyt. Weisz Mihály atya így jellemzi őt: „Nem volt sgónok, ágért a ráeső résgt mindig elvállalta a szónoklatokból és exbortációkból. Minden érdekelte, ami a tartomány javára volt. Annak felvirágoztatása volt fáradozásainak kögpontja. Ha nem is tőle indult ki valami ötlet, vagy terv, akkor is felkarolta és igyekegett megvalósítani. Imádságos lelkületű, türelmes és fegyelemtartó volt. Magát illetőleg nagyon igénytelen. Bár ideggete gyönge volt, mégis vállalkozott még a recessgusi [visszavonult] életre is. Példaadóan végezte a kögös gyakorlatokat, és agéjsgakaifelkelést és gsologsrndgäst. Harmadik provinciálissága leteltével Zalaegerszegen működött mint prézes, később gvárdiánként. 1948-ban ő is megszavazta a veszprémi recesszus-házat, amelynek a szerzetesek elhurcolásáig ő volt a házfőnöke. 1950. november 30-án ferences ruhában jelent meg a rendház átadásáról folyó „tárgyaláson". Másnap Esztergomba költözött, ahol haláláig élt. Élénken érdeklődött a tanuló ifjúság hogyléte és előmenetele, valamint a gimnázium ügye iránt. Élete végéig példás magatartást tanúsított, és türelemmel viselte az öregkorral járó nehézségeket. 1973. szeptember 4-én, 93 éves korában hunyt el. Az esztergomi ferences templom kriptájában várja a boldog feltámadást.

4 1 Weisz Mihály: Rendtartományunk nagyjaink tükrében. Várgesztes, 1974. Kézirat. 110. 2 Deák Florid: Emlékeznünk régiekről. Zalaegerszeg, 1950. Kézirat. Oldalszám megjelölése nélkül. 3 Wiesz Mihály i. m. 4 Uo. 145