Keppel Dániel [szerk.]: Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium…

Tartalom - TEMESVÁRI PELBÁRT ÉVFORDULÓ

bőbeszédűség vétkébe esik. Az 1500 körül sajtó alá rendezett beszédanyag voltaképpen vázlatokat tartalmaz tele rövidítésekkel és a kötetek végén tárgymutatóval, hogy a saját szónoklatára készülő atya tetszése szerint szemelgesse ki magának a számára éppen szükséges idézetet, érvet vagy tanmesét. Az akkori kiadások ősnyomtatványok, vagyis nyomtatott voltuk ellenére igen hasonlítanak a korabeli kézírásra, ezért a mai olvasónak át kell küzdenie magát a betűk formáján, a rövidítések feloldásán, míg eljut a latin szöveghez. Mert „deákul" írtak és olvastak akkoriban „a világ — vagyis Európa — egyik határától a másikig." A latin vázlatot azonban valószínűleg már anyanyelvén alkalmazta maga Pelbárt is, és az ő műveit forrásul használók. XVI. század eleji kódexeink gyakran idézik őt—magyarul. Az Úr valóban „nem vonakodott szenteket küldeni". Pelbárt atyát rendi testvérei és az őket körülvevő hívő közösség szentként tisztelte halála után, és emlékezetét május 17-én ünnepelte. O szerzetesi életének kezdetén a ferences rendnek abba az új — és máig fennmaradó — közösségébe lépett, amelynek tagjai az eredeti regula megtartására (vö. observare — megtart, megőriz) kötelezték magukat, és amelynek olyan vezér-egyéniségei voltak, mint Sziénai Szent Bernardin (-{-1444), Marchiai Szent Jakab (|1476) és Kapisztrán Szent (ános (-j-1456. okt. 23.). Bár prédikációiban nem egy esetben kikelt a korszellem és annak képviselői ellen, elítélte a királyi udvar és a püspöki paloták fényűzését és luxusát, mégis népszerű volt. Valószínűleg azért, mert hitelesen mondta azt, amit mondott, s nemcsak tanításával, hanem életével is „megvilágosította az embereket". >

yAzirgalmas ÚrJegus"— hirdette Temesvári Pelbárt 500 évvel ezelőtt. Csodálnivaló és igazán példaértékű: egy hívő ember, akinek volt szeme rá, hogy észrevegye, mit kell tennie, és volt bátorsága megtenni. Felkészülten, kitartva benne, hittel.