Kénerné Majer Mária: A munkásbiztosítástól a nyugdíjbiztosításig

29 Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter pedig hamarosan a képviselőház elé terjesztette. A törvényjavaslat a betegségi biztosítás módosítását és a baleset esetere szóló kötelező biztosítás megvalósítását tartalmazta. A törvénytervezetet az országgyűlés 1907. április 6-án elfogadta, április 9-én kihirdették. Hatályba lépett 1907. július l-jével. A törvény pontos elnevezése: 1907. évi XIX. törvénycikk „Az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról." A törvény alapelvei: a biztosítás kötelező, a biztosítás szervezete országos, központosított, a biztosítást ellátó szervek önkormányzati alapon működnek, paritás a pénztárak vezetésében, a munkaadók és munkások egyenlő részvételével. A törvény a kötelező betegségi és baleseti biztosítás ellátását központi szerv, az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár feladatává tette. Az új törvény a biztosításra kötelezettek körét kiterjesztette. A járulék összegét napibérosztályok szerint állapította meg (napi 8 koronánál nagyobb nem lehetett), a járulékkulcs az átlagos napibér 2-4%-a között volt. A munkaadó és munkavállaló felefele arányban fizette a járulékot. Szolgáltatások: betegségi segély, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, fürdő, gyógyvíz, gyermekágyi segély (6 hét). Családtagok részére orvosi kezelést, gyógyszert biztosított. A családtagok segélyezésének rendszeresítésével az összes európai állam előtt jártunk. A biztosítás szervezete jelentős változáson ment keresztül. Az Országos Pénztár az addig önállóan működő betegsegélyző pénztárak felettes, ellenőrző szervévé vált. Az Országos Pénztár feladatkörébe tartozott a biztosítottak és családtagjaik betegsegélyezésének országosan, egységes elvek szerinti rendezése, az egészségügyi ellátással kapcsolatos kérdések, a balesetbiztosítás ellátása, a népbetegségek elleni küzdelem. Az Országos Pénztár helyi szervei voltak a kerületi munkásbiztosító pénztárak, a legalább 300 biztosított létszámú vállalati betegsegélyző pénztárak, és azok a magánegyesúleti pénztárak, ahol a biztosítottak évi átlagos létszáma a 800 főt meghaladta.