Katona Csaba: Esztergom az 1918-19-es forradalmak idején
A katonaságot ebben a helyzetben a Nemzeti Tanács propagandaelőadásokkal igyekezett végleg a maga pártjára álltani: „Ekkor már több katona tagunk is volt, ami azon gondolatra bírt, hogy a katonákat is valamiféle felvilágosító és oktató s egyben szórakoztató előadásokban kellene részesíteni. Ennél fogva érintkezésbe léptem az akkor már megalakult katonai bizalmi testülettel és nekik rövid előadást tartva, ezen előadások ügyét megbeszéltük. ...A katonák ezután egy napon tényleg megjelentek a tervezett előadásokra a megyeház nagy termébe, ahol Pajor Tamás és én tartottunk nekik megbeszélő és tájékoztató előadást és n megállapodtunk abban, hogy ezeket hetenként kétszer folytatjuk." Ez a kezdeményezés azonban rövid időn belül hamvába holt és Esztergom polgárságát immár nem a magyar katonák jelenléte tartotta izgalomban, hanem az a december folyamán lábra kapó hír, miszerint a cseh csapatok közelednek a Duna túlpartján fekvő Párkány felé. Év végére eltűnni látszott az addigi nyugalom, a tél beköszöntével ráadásul újra akadozni kezdett a közellátás, mind élelemben, mind ruházatban, mind tüzelőben. A nyugtalanító hírekre való tekintettel január 1-én Beniczky Ödön kormánybiztos rendkívüli megyei közgyűlést hívott össze Esztergomban a Duna túlpartjának esetleges cseh megszállása miatt. A vármegyei Nemzeti Tanács, a realitásoknak megfelelően elvetette azt a gondolatot, hogy szükség esetén Esztergom szálljon szembe a reguláris cseh csapatokkal, helyette jegyzéket szándékoztak küldeni a helyzetről Vixnek és a kormánynak. A közvetlenül érintett túlparti párkányi járás viszont ellenállásra szánta el magát. Január 2-án Érsekújváron összegyűltek Pozsony, Nyitra, Komárom, Esztergom, Bars és Hont megyék képviselői (Esztergomból is többen jelen voltak, így Beniczky kormánybiztos, Katona Sándor, stb.). A mintegy 5000 fős tömeg kalaplevéve, a szabad ég alatt fogadta meg, hogy védekezni fog a cseh csapatok ellen. Honvédelmi Bizottmányt választottak, melynek élén Szmrecsányi György, volt pozsonyi főispán állt és ebben meglepő módon helyet kapott Katona Sándor is, aki pedig a Nemzeti Tanács tagjaként elvetette az ellenállás realitásokat nélkülöző gondolatát. 1 4 A romantikus lelkesedés szülte tervből természetesen nem lett semmi, mert a cseh reguláris csapatok pár nap múlva megszállták Érsekújvárt, majd egy páncélvonattal január 8-án Párkánynánára vonultak. A csehek párkányi jelenlétére az esztergomi katonaság és a nemzetőrség rögtön megszállta a Duna-hidat, mivel a Duna volt a demarkációs vonal. Frey Vilmos, mint a nemzetőrség parancsnoka mintegy 150 tartalékos tiszttel összegyűlt a városház tanácstermében és bejelentette, hogy kész felvenni a harcot bármely irreguláris csapatok ellen, de csakis azok ellen: " ... reguláris cseh csapatok ellen a várost védeni nem fogjuk, mert nem tudjuk, martalóc csapatok ellen azonban minden módon védekezni kívánunk." 1'^ Ugyanakkor Beniczky kormánybiztos statáriumot hirdetett ki, amelyben közölte, hogy a Párkányban állomásozó cseh csapatok regulárisak, semmiféle zavargást nem tür, a fosztogatást pedig halállal bünteti. Pár nap múlva Katona Sándor azt a hírt kapta, hogy egy cseh tiszt érkezik tárgyalási szándékkal a kormánybiztoshoz, ezért dobszóval hívta össze a Nemzeti Tanácsot, attól tartva, hogy a város megszállása következik be. Az elnök a kormánybiztos jelenlétében újból feltette a kérdést, vállalja -e a Nemzeti Tanács a reguláris csapatokkal szemben is a város védelmét, de egyben figyelmeztetette is a Tanácsot az esetleges következményekre. A válasz egyhangú nem volt, amelyet követően Katona felkérte a Tanácsot, hogy maradjon együtt a tárgyalások végéig majd Beniczky kormánybiztos, Antóny polgármester, Palkovich alispán, Unger Hugó 13 Dr.Katona Sándor i. m. 1 4 Esztergomi Friss Újság, 1919 január 4. 1. p. 1 5 Esztergomi Friss Újság, 1919 január 11. 1. p.
