Katona Csaba: Esztergom az 1918-19-es forradalmak idején
vezetés átvette a hatalmat és a városi élet kezdett visszaállni a normális kerékvágásba. Újra megjelent az április közepe óta szünetelő Esztergom és Vidéke is: ezúttal mint a vármegye hivatalos lapja - ebből fakadó feladatainak a lap a későbbiekben maximálisan eleget is tett. A legfontosabb feladat ettől fogva a viszonyok nyugodt rendezése lett. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy figyelembe véve Esztergom helyzetét a demarkációs vonallá kinevezett Duna mentén, valamint azt, hogy volt egy diktatórikus hajlamokkal felruházott kiszámíthatatlan városparancsnoka Szabó István személyében, leszögezhetjü, hogy a város viszonylagos nyugalomban és nagyobb áldozatok nélkül vészelte át a magyar történelemnek ezt a nehéz időszakát. Ennek fő okait én a következőekben látom: egyrészt Esztergom mindkét forradalmat afféle belügyként élte meg, hiszen Mailáth kivételével nem játszottak főszerepet az eseményekben Esztergomban idegen emberek, mindkét új rendszer helyi vezetői a város tekintélyes polgárai közül kerültek ki, másrészt az, hogy az őszirózsás forradalom vívmányai mellett kiállt a város és a megye régi vezetősége, valamint, hogy a direktóriumi tagok szinte kivétel nélkül tagjai voltak korábban a Nemzeti Tanácsnak is, a személyi átfedések révén egyfalyta folytonosságot teremtett és a változások ellenére ennek megfelelően nem volt jellemző az igazán szélsőséges politizálás a város vezetőségére még a tanácsrendszerben sem. A teljesség kedvéért röviden szólni kell még az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság rendszerének helyi vezetői elleni büntetőeljárásról. Ezek a büntetések meglehetősen enyhének bizonyultak. Győrit és Miklósi György volt forradalmi törvényszéki bírót halálra, a direktórium utolsó elnökét, Kartaly Istvánt és a várost végső soron megmentő Szentei Sándort 15-15, míg az utolsó vádbiztost Perler Ferencet és Szabó Istvánt 5-5 évre ítélték, ám fogolycserével hamarosan a Szovjetunióba került a foglyok többsége, kivégzésre nem került sor. 2 9 A direktórium elnöke, Szokob János a kommün idején tanúsított józan és mérsékelt magatartása miatt nem részesült retorzióban, sőt 1946-ban újra szerepet kapott a város politikai életében: ő lett az esztergomi Nemzeti Bizottság vezetője 3 0 (rajta kívül a volt direktóriumi tagok közül a fogságából megszökött Feigl Ferenc, Szabó volt helyettese, majd utódja vett még részt 1945 után a helyi politikában, mint városi rendőrkapitány 3 1). Nem emeltek vádat a direktórium Szabó által a városból elüldözött tagja, Szentgyörgyi Pál ellen sem, ám számára, mivel főispáni jegyzőként csatalkozott a kezdet kezdetén a Szociáldemokrata Párthoz, nem volt visszatérés a városba. Katona Sándort a vádbiztosi tevékenysége miatt érte retorzió: kizárták az Úri Casinóból és fegyelmit indított ellene eredmény nélkül - az Ügyvédi Kamara, ám továbbra is Esztergom megbecsült ügyvédje marad. Forrás- és irodalomjegyzék 1) O'sváth Andor: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene. Budapest, 1938 29 30 Esztergom és Vidéke, 1921 április 26. 1. p. Munkásmozgalmunk harcosai. Komárom megyei biográfia. Tatabánya, 1970. Szerk.: dr.Szántó Ferenc. 22. p. 31 U. o. 93. p.
