Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

felülieknek. Győrival odasompolygunk. Szerencsére, nagyra nőttünk; a jegyszedő úgy tesz, mintha nem ismerne (pedig a lánya osztálytársam volt általánosban). Letelepszünk, várjuk a filmet. Hűvösödik, jólesik a pulóver. Megszólal a zene; szégyenlős izgalommal követjük Madonna Lucrezia elkurvításának pajzán történetét. De jaj, kifelé menet épp szembe találkozunk az énekkaros Paczolay tanár úrral! „Kár, hogy ez kimaradt a tananyagból" - kacsint ránk cinkosán, jó szabású (bár kissé kopott) zakójában. 98. Festők a városban Megbolydult méhkas a város: lépten-nyomon festőkbe botlik az ember. Rajzolják a Bisztrót, a Lépcsős-cukrászdát, a Széchenyi teret. No meg a kikötött csónakokat a Duna-parton és persze a Bazilikát, minden mennyiségben. De lepingálják a Vasboltot a Hévíz utca elejével, a presszókanyart, a Szaszlauer-ház színes üvegverandáját a trafikkal, sőt még a Városi Vécét is, mögötte a Szenttamással. Az Óránál többen álldogálnak. Az egyik festő — farmere, tornacipője, piszkos-fehér trikója csupa festékfolt - az aszfalton guggol. Különböző színeket ken föl a vászonra egy vékony spaklival. Igazít rajta a hüvelykujjával, vagy egy borotvapengével. Megmegállnak a járókelők egy-egy percre, aztán tovább mennek. „Nekünk még ecsettel tanították" - mondja valaki megbotránkozva. A festő ügyet se vet rá. A társa kész akvarelleket, monotípiákat mutat, hozzá halkan magyaráz. „Poentillizmus. Additív színkeverés" - üti meg a fülem. „Milyen kár, hogy nem értek a festészethez. Mennyire másként látnám a világot" - villan át a fejemen. A földön guggoló festő most ecsettel váltogatja a spaklit. A vásznon már ki lehet venni a Mozi sárga falát, mellette a Bisztró piros tetejét, mögötte a Kuckländer piszkos foltját. „Milyen más, mint a valóság, mégis ráismerni" - gondolom. 72 Tovább sétálok, a Lépcsős-cukrászdában megeszek egy fagyit. „Sajátos hangulata, levegője van ennek a városnak" - hallom a festők tanárát a cukrászda teraszán. Lehet. Én. aki itt lakom, csak a szemetes utcákat, a mállott falú, alacsony házakat, a nedves, sötét lakásokat látom. Talán, ha hosszabb időt innen távol töltenék... 99- Zsül születésnapja Zsül fehér vászonfarmerben, zöld ingben ül az. asztalnál. Tornászon zakó és nyakkendő. Pár fénypászma hatol csak be a leeresztett roló résein; a Négy Évszakai hallgatjuk. Ha minden jól megy, ősztől Zsül is, Tornász is „egyetemi polgár" lesz. Az ő életük sínen van, de én mit csinálok, ha ők elmennek? Megpróbálhatnék én is Pestre menni? Augusztus végén különbözeti vizsga, Tornász segít felkészülni...