Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból

Dorogról kerekezik lie, ott áll a biciklije - sebváltós versenygép! - az uszoda előtt minden áldott reggel. Hangyaszorgalommal rója a hosszakat, ússza a kar-lábat. Edzés végén még százakat, időre. (Mi már alig szuszogunk.) Öregkorára - már tizennyolc is elmúlt - olimpiára akar menni? Valaki felvilágosít: fontosabb dologról van itt szó, mint holmi olimpiáról. Morbi a katonaságot akarja megúszni-, a Honvéd vezetői megígérték, ha percen belülre kerül százon, akkor kikérik a sportszázadhoz! 61. Tizenöt év pihenő „Az alkohol öl. butít és nyomorba dönt!" - figyelmeztet a plakát az SZTK halljában. A felírás alatt egy rosszarcú pasi hasal a járdán. karja egy földőlt üveg felé nyúl. Körötte nagy, piros folt. A hallt kórházszag tölti be. A sarokban köpőcsésze. Megszámolom a fekete-fehér kockákat a padlón. Tomi anyukája, az asszisztensnő, már benn vár a rendelőben. „Rutinvizsgálat" nyugtatom magam. Bár az utóbbi időben mintha megtorpantam volna, hiába edzettem keményen. Végre megjön Kápolnay bácsi, a sportorvos és beinvitál. A karomra csavarja a vérnyomásmérőt; egyik kezével pumpál, a másikkal a sztetoszkópot tartja. „Kicsit magas" - hümmög. Aztán a szí48 vemet hallgatja, az se tetszik neki. EKG-re, laborba küld. A leleteket nézve a fejét csóválja, újra meghallgatja a szívem, aztán fél év pihenőt ír elő. (Kicsit hosszabbra sikeredett...) 62. „Néha furcsa hangulatban" A gimiben elnézik, ha kések egy kicsit. A „tanarak" is késnek, jó húsz percet átlagban. Uszkve Tanár Úr be se jön az első órára. A másodikon meg a tankönyvet olvassa föl, a reneszánsz festők végtelen műgondjáról mesél: „Ezer és ezer vonallal szerkesztettek meg egyetlen kelyhet!" - Maga is tökéletes kört rajzol a táblára, egyetlen mozdulattal! Ha összetalálkozom az igazgatóval, iskolába jövet a Kis-Duna-parton, kedvesen érdeklődik, hogy haladok a Matlap-példákkal. Együtt lépünk be az ajtón, háromnegyed kilenc felé. De a KISZ-be nem vesznek föl, nem talál méltónak erre az iskolai titkár. „Sze lö möszijő!" - mutatja köpenyét a Möszijő az első órán. (Később kiderül, hogy a köpenyt valójában blúznak mondják franciául.) „Kérdezz valamit!" - böki meg a hátam Madmoazell Erszeg. „Húzd el az időt!" - I Iát kérdezek, a Möszijő meg lelkiismeretesen válaszol. Ő elhiszi, engem tényleg érdekel a francia. Ha nem tudja fejből, fölírja magának, másnapra utánanéz. „Még az Eckhardt is leellenőrzött mindent" - mondogatja. „Miért van két szó arra, hogy törékenyt Miért van az egyiken háztetői" tudakolom. „A vulgár-latinból jön az egyik; a tudósok találták ki a másikat" - örül meg a kérdésnek. „Latinul kell tanul19. Kckhardt Sándor ;i francia nyelv és irodalom tanára volt a pesti egyetemen; ö a f ranc ia Magvai Nagyszótár szerzője is.