Horváthy Péter: Feljegyzések az elfelejtett városból
„A Rezső én vagyok" - köhécsel Rezső apukája, amikor becsengetek. ..Te az Öcsit keresed!" Elnézően hallgatom: mit tudja az öreg, ki az Igazi Rezső? Sejti-e egyáltalán, hogy Rezső bátyját is Rezsőnek hívják az iskolában? A lakásuk sötét, szűk. A szobában egy kopott harmónium, néhány régi, feketébe kötött zsoltáros könyvvel. A sípok fele már nem szól. de ügyesen regisztrálva még lehet játszani rajta. Megpróbálom elkunyizni: ők úgyse használják. Rezső adná is, de az. apja a fejét rázza: „Az. apámé volt. Üres lenne a sarok, ha nem lenne itt. Ha játszani akarsz, gyere, amikor kedved tartja." 58. A Dunán Gyórinak saját kajakja van, de Rezső is használhatja. Majd minden délután kimegyünk, amíg jó az idő. Fölevezünk a Kis-Dunán. Kerülgetjük a bedőlt fatörzseket, a horgászzsinórokat. Az. Angyalhídhoz érve megcsapja az orrunkat a Nagy-Duna-szag; a vizet szél borzolja. Körbefordul velünk a táj, feltűnik, messze lenn, a Bazilika. Sekély, sötét a víz ilyenkor ősszel; a zátonyokon madárrajok. Lefelé csak csurgunk a Nagy-Dunán, végig a Kutyaszorító előtt; a Hajóállomás mellett a Banán Julcsa háza. (Rég visszavonult már a szakmától.) Elhagyjuk a Úttörőpályát; a Csonka-híd alá érve evezőt fogunk. Az. Országzászlónál kihív a határőr, de nem a határvizünket kéri: „Maradjatok itt egy percet, srácok, hagy szívjak el egy cigit!" Befordulunk a Kis-Dunára. Balra a Prímási Palota, mellette a Vízivárosi templom kettős tornya, fölötte meg a Bazilika tömbje. A parton pecások. Vasárnap már délelőtt kimegyünk. Kiszállunk a Szigetorrán, a kavicsos parton. Kacsázunk; Győrié négyet-ötöt is szökken. A kavicsok közt néha egész kagylót találni. Öcsibácsi int vissza egy motorcsónakból, megy a .Szénrakodóhoz. Lomha vontató pöfög el. küszködve az. árral; feltorlódik a víz az uszályok orránál. Megfiirdünk a Szárnyas hullámaiban. A Duna közepén elhúz a határőrség rocsója.