Hetvesné Barátosi Judit: Egy kihaló szakma nyomában. Parák István esztergomi kocsigyártó

Céhek és mesterek

Céhek ég mesterek Az iparüzők a középkorban arra törekedtek, hogy a lehetőségekhez mérten függetlenítsék rangúkat a földesuraktél, egyházi fennhatóságoktól, vagy legalábbis kiváltságos helyzetet teremtsenek maguknak. A kézművesek szakosodása megindult, a közlekedés fejlődésével nőtt az árucsere forgalom, a technikai fejlődés szükségessé vált, a pénzgazdálkodás fellendült. A mesteremberek szükségét érezték, hogy érdekvédelmi szervezetbe tömörüljenek, igy a piacot is kézben tudják tartani, de viszont kiváló minőségű árut állítanak elő, melyért felelőséget is vállalnak. Általában minden céhszabályzatlan olvashatók a fenti feltételek, aki vét ellenük azt kizárják, montoa volt a közösségi életük is pl.j a megözvegyült asszonyokat támogatták, a város eseményein testületileg vettek részt. Az esztergomi kerékgyártók céhszabálysatára nem sikertilt rábukkannom, de az 1724-ből származó városi árzsabályzat mutatja, hogy kerékgyártók dolgoztak Esztergomban. Ugyanis a megyei közgyűlés által elfogadott árszabály "kiadatott az összes czéheknek ás e;y ebe lenek, azonfelül utczaszerte do

1szóval is ki lett hirdetve." * A felsorolásban inkább alkatrészenként találjuk meg az árakat, valószínűleg, ha eltörte)*, javításra szorultak, akkor ne legyen vita. Teljes jármű árát két esetben emliti: közönséges posta kocsij 8 frt; közönséges bőr alá való bakos kocsi: 9 frt.

4

.