Hetvesné Barátosi Judit: Egy kihaló szakma nyomában. Parák István esztergomi kocsigyártó

Egyre többen kelnek útra

ivben tudtak Megfordulni. A középkorban már nagyon elterjedt jármű volt a szekér. A mezőgazdaságban a kétkerejü kordét használták teherszállításra. \ személyszállításra kifejlődött az utazészekér, melyre védőponyvát, kelmét vagy bőrt feszitettek fel, hogy az utazókat megvédjék az időjárás viszontagságaitól. Egyre többen kelnek útra \z utazós merész vállalkozás volt az évszázadok folyamán, mert sok nehézséget okozott az utak állapota, gyakori rablótámadások, de a jármüvek is törékenyek voltak, gyakran felborultak, a lovak elragadták. Tóf Hofmormsegg 1793-94—ben többször megfordul hazánkban, utiélményeit akkori divat szerint levelekben örökítette Meg. Látható belőle, hogy kétszáz évvel ezelőtt az utazó, ha uticélja feié tovább akart jutni, nem válogathatott a kocsif éleségekben és ha baleset történt neki magának kellet intézkedni a javításról. "Erdélyben történt, hogy a ... kocsirúd útközben eltört, egy cigánnyal - mivel itt e vidéken a kovácsok mind cigányok - és egy keré legyárt óval újat, elég jót osináltattam." * A szükség úgy hozta, hogy Magyarországon még a XX. század első felében is szükség volt a vidéki földbirtokok földesurainak a nagy választékkal rendelkező kocsiparkra. Minden alkalomra a megfelelő jármüvet választhatták, hogy a különösen rossz, kiépítetlen utakon is közlekedhessenek. A XVIII. századi utazó leírása élvezetesen mutat be néhá-