Győrffy Lajos: Az Esztergomi Bazilika története és leírása

Tartalom - Régi székesegyházak a várban

1173-ban Henrik ausztriai fejedelem, majd 1190-ben rötszakállu (Barbarossa) Frigyes valának Esztergom vendégei. A gyászos emlékű tatár-járás idején Esztergom 1242-ben egészen elpusztíttatott, s lakosai csaknem egy szálig kiirtattak ; csupán a Simon vezér parancsnoksága alatt állott vár kerülte ki a pusztító rombolást, melyet a tatárcsordák eredménytelenül ostromoltak. A tatárok kivonulása után visszatért IV. Bélának, valamint az ország, ugy Esztergom régi fényének helyreállítása is kiváló gondját képezé, amely munkájában lényegesen támogatta Vantsay István esztergomi érsek, a magyar egyháznagyok közül a legelső kardinális. Hogy a polgárok biztonságát egy jövő támadás ellen megvédelmezhesse, kísérletet tőn IV. Béla régi fővárosával Esztergommal, hol palotáját tartozékaival átengedé az érseknek, aki viszont saját épületeiről mondott le, hogy minden várbeli terület a polgároknak jusson. De mert a polgárok egyenetlenkedtek az osztozáson, Béla terve nem sikerült, s az érsekkel kötött cserét visszavonta. Később a várat mégis az érsekségnek adományozta, s 1270-ben bekövetkezett halálával, hasonnevű fia és nejével együtt Esztergomban, az általa alapitott ferencziek templomában temettetett el. Az Árpádház kihalta után, a magyar ko-