Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A NÖVEKEDÉS KORSZAKA (1920-1941)

zás indult, a pedagógiai szaksajtóban hívták fel az Esztergomban végzett tanítók figyelmét a csatlakozásra. Ennek hatására főleg az előző évben visszacsatolt felvidékiek kérték felvételüket. Az egyesület legjelentősebb akciója 1942-ben volt. Február 4-én saját előkészítő- és szervezőbizottságot hozott létre, melynek tagjai részt vettek iskolájuk megalakulása 100. évfordulójára készülő ünnepség programjának összeállításában, a tagság szervezésében és a megemlékezés lebonyolításában. Voltak akik bekapcsolódtak annak az anyagnak a felkutatásába, adatok összegyűjtésébe, melynek eredménye a Bartal Alajos igazgató tollából az ünnepségre megjelent, az intézet egyévszázados történetét bemutató évkönyv. Szorgos munkával közel 700 volt diáktársuk nevét és lakáscímét gyűjtötték össze, akiknek felhívták figyelmét az ünnepségen való részvételre, adatgyűjtő lapokat küldtek számukra. A megkeresettek mintegy fele válaszolt. Azok akiknek zöme részese volt a november 5-én tartott megemlékezésnek is, elsősorban az idősebb generáció tagjai. A következő esztendők háborús eseményei már nem tették lehetővé a rendszeres találkozást, de 1943. november 28-án még tartottak közgyűlést. Ez alkalommal megerősítették Drozdi Gyula elnöki és Kisházi Mihály főtitkári megbízatását. Az egyesület titkára Végvári István az iskola fiatal oktatója, pénztárosa Rosta József lett. Figyelemre méltó, hogy másfél évtized alatt a vezetőség összetétele milyen változáson ment keresztül. Az alakulás első éveiben a budapestiek vezetnek, az intézet tanárai nem látnak el semmilyen feladatot, az utolsó közgyűlésen pedig már ők kapják a jelentősebb tisztségeket. Ezzel a közgyűléssel sajnos az egyesület be is fejezte tevékenységét. A háború után nem éled újjá, sőt a politikai változás következtében egyre inkább ellehetetlenült a hozzá hasonló szervezetek működése, majd megszűnésük következett be. A belügyminiszter 1947. január 16-án tájékoztatást kért az iskola igazgatójától, az egyesület működéséről, taglétszámáról. A február l-jén elküldött jelentés is az 1943-as esztendő eseményeire és adataira támaszkodik, mely szerint a tagok száma akkor 250 volt. 73