Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A NÖVEKEDÉS KORSZAKA (1920-1941)

segélyt helyezett kilátásba, sőt azt is, hogy ez az egy esztendő beszámít majd szolgálati idejükbe. A rendeletalkotó a részleteket később kívánta szabályozni. Erre azonban nem került sor, mert az új kormány közoktatásügyi minisztere augusztus 12-én a fenti rendelkezést hatályon kívül helyezte. Az 1919/20. tanévben tehát a már megszokott keretek között indult a tanítás, azonban az évtizedek óta érlelődő és a már elindított folyamatot többé nem lehetett megállítani. A kultuszminiszter saját, szigorú, augusztusi rendelkezése után, már 1920 januárjában kérdést intézett a tanítóképzők tantestületeihez. Arra várt tőlük választ, hogy milyen, hány éves tanítóképzést tartanak indokoltnak. A válaszok jelentős részében ismét feltűnt a felsőfokú intézet képe, azoknál akik a felvételi előfeltételeként a gimnáziumi érettségit kívánták előírni. Voltak, akik megelégedtek volna a gimnázium hat osztályával, de úgy, hogy erre épüljön a négyéves tanítóképzés. Ezen elgondolás szerint az első két évben befejeznék a gimnáziumi anyagot, de a tanítóképző nyújtotta sajátos környezetben. A következő két esztendőt pedig a pedagógiai tárgyak és a tanítási gyakorlatok töltenék ki. Közben - már 1920-ban - megjelent a hivatalos rendelet is, mely a tanítóképzés időtartamát hat évben jelöli meg. Szeptemberben az első évfolyam már ennek megfelelően, átalakított tantervvel kezdte a munkát. Rövidesen kiderült azonban, hogy az elrendelt átszervezés nem volt eléggé átgondolt, ezért 1923-ban már öt esztendőre csökkentették a képzés időtartamát, mely kihatott arra a három évfolyamra is, melynek tagjai az 1920-ban napvilágot látott intézkedés szerint végezték eddig tanulmányaikat. Ugyanez év augusztusában megjelent az ötéves képzés tanterve is. Az egymást követő intézkedések következtében az 1923/24. tanév végén tanítói oklevelet senki nem kapott. Az első V. évfolyam csak 1924/25. tanévben indult. 1924-ben bevezették a négyjegyű osztályzatot, ezzel felváltották az 1896-ban elrendelt ötjegyű minősítést. 1923-ban a miniszter megszűntette a hazai tanítóképzőkben a magántanulás lehetőségét. Erre a lépésre azért került sor, mert a békeszerződés után az elcsatolt területekről sok menekült tanító érkezett. Tanítói felesleg keletkezett. A magántanulás lehetőségének eltörlése, tulajdonképpen a képzésben résztvevők számát kívánta csökkenteni, 52