Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - ÚJRAINDULÁS – AZ OTTHONTALANSÁG ÉS A REMÉNYKEDÉS ÉVTIZEDEI (1856-1914)

a legszükségesebbeket. A létért való küzdelem esztendeiben majdnem elnéptelenedett az iskola. 1860 és 1870 között volt olyan esztendő, amikor tanulóinak száma alig haladta meg a húszat. 1864 novemberében az Érseki-Víziváros a községháza épületében alacsonyabb bérleti díjért ajánlott helyet, így 1865-ben - Szent György napján - ismét költözés következett. Itt már két terem állott rendelkezésre. A bérbeadó vállalta, hogy minden tanévkezdéskor kitakarítja a helyiséget. Felajánlotta továbbá, hogy a községháza előterében egy ágyat ingyen bocsát egy szegénysorsú tanuló rendelkezésére. Az iskola valósággal nyomorgott, de a porosz-osztrák háború során tanulóinak be kellett kapcsolódnia a katonaság megsegítését szolgáló akcióba. 1866-ban a sebesültek ellátásához vászondarabokból kötszert készítettek, melyet a gyűjtéssel megbízottak eljuttattak a harcoló alakulatokhoz. Szcitovszky 1866-ban bekövetkezett halála még fokozta a bizonytalanság érzését. Utóda, Simor János azonban megértette és magáévá tette a képző sorsát. 1867-ben történt székfoglalója után a már eddig is az állam által fizetett tanári állások költségein és a iskola bérleti díján kívül minden fenntartási költséget vállal. A vízivárosi bérleti hátralék már olyan nagy volt, hogy az elöljáróság végrehajtással fenyegette meg az igazgatót. Végül a helytartótanács kifizette az adósságot. Ilyen előzmények és körülmények között 1870 késő őszén ismét költözés következett. Ezúttal azonban már megnyugtatóbb jövőkép kezdett kirajzolódni. Az érsek az egyház tulajdonában lévő, a kisdunaparti Szent János utca 22. szám alatti épületet utalta ki az iskola számára. A terület árvízveszélyes volt ugyan, ennek ellenére az eddigieknél lényegesen jobb körülmények között folytathatta tevékenységét. Története folyamán első alkalommal rendelkezésére állott a szükséges tanterem, sőt zenei- és tornahelyiséget, kezdetleges szertárat és igazgatói lakást is kialakítottak az épületben. 1881 tavaszán azonban ismét költözni kényszerült az intézmény. Ez alkalommal azonban a helyváltoztatást elrendelő érsek gondoskodik elhelyezéséről a Ferencz József utca 55. szám alatti káptalan házban. A prímási palota építésének időtartamára a képző épületében papi lakásokat és irodát rendeztek be. Szerencsére a szükségállapot nem sokáig tartott. 1884. november 3-án lehetővé vált a Szent János 13