Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - A HÁROM NEVELŐKÉPZŐ TANULÓI

dója sincs azoknak, akiknek szülei gazdasági cselédek voltak. Két évvel később a 43 parasztfiú közül már azok voltak többségben, akiknek szülei öt holdon aluli földterülettel rendelkeztek. A mezőgazdaságban dolgozó, de földdel nem rendelkező szülők gyermekeinek száma is hatra emelkedett. A leányoknál 1946/47-ben a 19 parasztgyermek közül 11-nek a szülei rendelkeztek öt holdon felüli földterülettel. Ez az arány a következő években sem változott. Három nemzet gyermekei az esztergomi nevelőképzőkben Esztergom sajátos helyzetéből következett, hogy az itt működő nevelőképző intézetek tanulói az első világháború végéig, az akkor Esztergom-, Komárom megyén kívül, az ország egész területéről érkeztek, de túlnyomó többségük áz esztergomi főegyházmegye településeiről, főleg Arva-, Hont-, Nyitra-, Nógrád-, Pozsony- és Trencsén megyéből, ahol a magyarokon kívül jelentős számú német és szlovák lakosság élt. Megemlítendő, hogy az óvónőképző növendékeinek jelentős hányada érkezett éveken keresztül Selmecbánya környékéről. Róluk jegyezte meg az igazgató, hogy „magyar beszédben, magyar nyelvben nem voltak teljesen jártasak, pedig előtte elvégezték a polgári iskolát". Az innen érkezők zöme szlovák anyanyelvű, nemzetiségű volt. Az 1892-1915 között működő óvónőképző tanulóinak jelentős része ismerte a vele együtt élő másik nemzethez tartozó fiatal nyelvét is. E fiataloknak 50%-a csak magyarul beszélt, ők nyilván a déli területekről érkeztek; magyarul és szlovákul 14, magyarul és németül 15, magyarul-, németül és szlovákul 20%-a értett különböző mértékben, a további 1-2% az akkori Magyarország egyéb nemzetiségű tanulója. A nemzetiségi megoszlás azonban nem egyezik meg a nyelvismeret arányával, mert magyarnak 80%-, németnek és szlováknak 10-10%-uk vallotta magát. Ez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy az esztergomi óvónőképzőben sok olyan fiatal tanult, akik az ország nemzetiségek által is lakott vidékeiről érkeztek. Nekik lehetőségük volt arra, hogy a megszerzett tudás birtokában, a szűkebb hazába visszatérve a nemzetiségi gyermekekkel saját anyanyelvükön érintkezzenek, annak törvényeivel is megismertessék őket. 137