Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ÓVÓNŐKÉPZÉS MÁSODIK KORSZAKA (1951-1956)

intézményekben dolgoztak. Ezzel is indokolták a megfelelő előképzettség nélküli felvételüket. Hiányosságaikat nem tudták pótolni. 1952. őszén az igazgató kísérletezett a továbbfolytatással, de nem kapta meg a szükséges engedélyt. Már úgy tűnt, rendeződnek a város legifjabb középfokú oktatási intézményének körülményei, kialakult sajátos arculata. A valóságban ennek ellenkezője történt. Alig növekedett fel, sorsa máris megpecsételődött. Nem állítható, hogy az oktatásügyben döntést hozó szervek megfontoltan jártak el 1951-ben, amikor az új intézményt létrehozták, ha három év eltelte után már másként intézkedtek. A másodszor kapuit nyitó óvónőképző 1954 őszén már nem vehetett fel első osztályosokat. Csonkán, második és harmadik osztállyal folytathatta csak munkáját. Az alig egy esztendeje használt épületben sem maradhatott. 1955. február 11-én a tanítóképző igazgatói irodájában jegyzőkönyvet vettek fel, mely szerint az általa eddig használt épületet a Balassa Bálint Általános Iskolának kellett átadni. Működő két osztályát a tanítóképzőben helyezték el. A kollégium és a mintaóvoda a tanév végéig a helyén maradt. A történtek ellenére az intézményt ekkor még önállónak tekintették, melyet bizonyít, hogy a tantermek használatáért havi bért fizetett a képzőnek. Sorsa később végleg megpecsételődött. Még az év június 30-án újabb jegyzőkönyv készült. E szerint a megszűnő intézmény felszerelése a tanítóképző birtokába megy át. Ugyanakkor döntés született arról is, hogy „mindazokat a teendőket, melyeket az óvónőképző igazgatója végzett, azután a tanítóképző igazgatója végzi". Ősszel már csak a meglévő III. osztály tanulói kezdhették meg utolsó tanévüket. Velük 1956 tavaszán - képesítő vizsgájuk befejezésével - immáron másodszor is megszűnt a városban az óvónők képzése. Ez alkalommal mindössze öt esztendeig működött, ebből az 1953/54. tanév volt a teljes, ekkor volt együtt a három évfolyam. 132