Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - AZ ESZTERGOMI ÓVÓNŐKÉPZÉS ELSŐ KORSZAKA (1892-1915)

A képzés „szüneteltetése" A század első másfél évtizede a fennmaradásért vívott harcban, ugyanakkor a tanító- és óvónőképzés egyesítésnek reményében telt el. Az intézet az oktatás-nevelés szinte valamennyi kérdésében kifejtette álláspontját. Sajnos nemcsak a tanító- és óvónőképző egységesítését nem tudta elképzelése szerint megvalósítani, hanem még azt sem, hogy minden tanévben indítson évfolyamot, pedig erre még az 1910es években is tett kísérletet. A fenntartás költségeit is egyre nehezebb volt előteremteni. Ennek érdekében az igazgató 1913. április 25-én anyagi támogatást kért az érsektől. Kedvező döntésre azért is szüksége lett volna, hogy a jövőt illetően tudjon a felvételt kérőknek és az érdeklődőknek megfelelő felvilágosítást adni. Ekkor derült ki, hogy az érsek csak az 1912/13. tanév végéig vállalja a költségeket. Mindezek ellenére 1913 őszén még beindult a soron következő első osztály. Ilyen körülmények között érte az intézetet az első világháború, mely új feladatok elé állította a tanárokat és a növendékeket. Országszerte akció indult a hadba vonultak gyermekeinek segítésére. Esztergomban 1914. augusztus 10-én nyüt meg az intézettel egybeépült zárda udvarán a részükre létrehozott napközi otthon. Itt reggel 6 órától este 8-ig őrizték, gondozták a gyermekeket a nővérek és az óvónőképzősök. Az intézet egy része már 1914 őszétől hadikórház volt. Az egyetlen évfolyam közösen használta a katonákkal az épületet, a tanítás tehát nem volt zavartalan. 1915. július 16-17 és 18-án tartották a képesítő vizsgát, 21-én az ünnepélyes tanévzárót, mely alkalommal 41 növendék kapott óvónői oklevelet. Ezen a napon még nem gondoltak arra, hogy az intézet történetében ez volt az utolsó ilyen ünnepi aktus, mivel végleg befejezi működését. (A kétévenkénti felvétel miatt ekkor az első osztály nem működött.) Július 2-án a csapatkórház parancsnoka megjelent az igazgatónál és közölte, hogy újabb 300 sebesültet kell a városban elhelyeznie, azért az iskola valamennyi helyiségét igénybe veszi. Az igazgató az oktatás számára megfelelő helyiséget próbált keresni a városban, de igyekezete nem járt sikerrel. A már majdnem elkészült évkönyv utolsó lapján kényszerült tudtul adni, hogy az 1915/ 16-os tanévre növendékeket már nem vesznek fel, 126