Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - MESTERKÉPZŐ ESZTERGOMBAN (1842-1849)

A város új intézményének első otthona „... saját célszerű épület hiányában a Szent-Tamás mezővárosban, a káptalan háza előtti téren, Szent István kápolnájának irányában eső szögházban (sarokház) van, mely a szenttamási elemi iskolaház. Az ideiglenes szállást O Hercegsége kibérelni és célszerűen bebútoroztatni méltóztatott. Az összes városnak mintegy közepére esik, és neveléstani gyakorlatra szolgál az egy udvarban lévő elemi iskola, szertartási gyakorlatra pedig a szomszédos szentegyház." (Az előző mondatokban a mai Vörösmarty utca 14. szám alatti házról, az iskola első otthonáról esik szó. A káptalan ház a mai Vízügyi Múzeum épülete, a szentegyház pedig az utcák találkozásánál lévő, ma is működő kápolna.) Az intézet tehát már születésekor ideiglenesnek szánt épületben rendezkedettbe. Akkor még senki sem sejtette, hogy az otthon bizonytalansága évtizedeken keresztül kíséri működését, mely állapot olykor-olykor a megszűnés veszélyét is felvillantotta. Az alapító érsek szívén viselte az intézmény sorsát, többször személyesen győződött meg az ott végzett munkáról, közben tapasztalatokat szerzett az elhelyezés körülményeiről is. „Midőn közel állott régi óhajának megvalósításához, hogy az intézet számára célszerű épületet emel, az élet kegyetlen kaszása megakadályozta eme nemes hivatásban nagyszerű tervnek kivitelezését." Az érsek ugyanis öt évvel az iskola megnyitása után, 1847. november 18-án elhunyt. Kezdetben a tantárgyak zömét a már előbb említett két személy oktatta. Majer István a hit- és erkölcstudományt, bibliai történeteket, szertartásokat, neveléstant és rajzolást. Rendek József a magyar nyelvet, történelmet, földrajzot, tanítási módszertant, természettant, házi és mezei gazdaságot, a jegyzői munka alapvető ismeretét. Munkájuk során támaszkodtak az érsek által korábban alapított veszprémi tanítóképző tapasztalataira is. Ennek, valamint koruk követelményeinek ismeretében önállóan állították össze az elsajátítandó tananyagot, sőt annak oktatását saját tankönyveik segítségével végezték. A fentebb említett tárgyak mellett az 1848/49. tanévben már ismertetést nyújtottak a kisdedóvás legfontosabb szabályairól, sőt ezt megelőzően - az országban akkor egyedül - építészetet és tervrajzolást is oktattak. Ha figyelembe vesszük, hogy mindezekre egy, majd két tanév állott rendelkezésre, könnyű elképzelni, hogy e tárgyak, tudományágak leglényegesebb elemeiről eshetett csupán szó. 9