Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 1.

Tartalom - ÚJ ISKOLA, ÚJ FELADATOK, ÚJ LEHETŐSÉGEK (1949-1956)

ző tanévben már az intézet munkaterve is foglalkozott tevékenységükkel, egyben meghatározta a vállalt feladatot is. „Nem művészeti vezetőket képezünk, hanem a kultúrotthon-igazgató képzettségének megfelelő ismereteket nyújtunk" - olvashatjuk az egyik jelentésben. A foglalkozások elméleti és gyakorlati jellegűek voltak. A népművelő csoport tagjai gyermekek számára mesedélutánokat, „daloló vasárnapokat" tartottak, fotoszakkörüket irányították, közben leveleztek egy csehszlovákiai tanítóképzővel, melynek tanulóival a népművelés terén szerzett tapasztalataikat cserélték ki. A tanítójelöltek képzését végző oktatók egyértelműen megfogalmazták, hogy céljuk olyan nevelők kibocsátása, akik az iskolai oktató-nevelőmunka mellett a felnőttnevelés módszerével is tisztában vannak. Az 1940-es évek második felének átszervezéseivel párhuzamosan rövid idő alatt megtörtént az oktatott tárgyak jelentős részének, részben a napi politikai elveknek, részben az új társadalomfelfogásnak megfelelő átdolgozása. A szocialista pedagógia által hirdetett elvek eddig jórészt ismeretlenek voltak a nevelők előtt, ezért nagy energiát kellett megismerésükre fordítaniuk. Megindult szakmai, pedagógiai és céltudatos világnézeti képzésük. A szerzett új ismereteket felhasználták a diákság oktatásában, nevelésében. Az intézet tanulóinak létszáma az 1953/54. tanévben meghaladta a 300 főt. Ez jóval több annál, mint ahányat az eredetileg két intézet összességében is bármikor fogadott. Ezzel együtt gyarapodott tanári kara. Felmerült az épület átalakításának, bővítésének szükségessége. Amikor a két intézet egyesült, akkor az épület még megfelelőnek bizonyult. Az elgondolás azonban később arról szólt, hogy évfolyamonként legalább három osztálynyi tanuló képzéséről kell gondoskodni, ami egymagában 12 tantermet igényelt. Figyelembe véve a gyarapodó és terjeszkedő gyakorlóiskolát is, valóban úgy tűnt, hogy szűkké vált az épület. Felmerült, hogy a leánykollégiumot telepítsék vissza a volt vízivárosi zárda épülettömbjébe, és helyén alakítsanak ki új tantermeket. Ezt az elgondolást nem támogatta az illetékes hatóság, de azért a kollégium területét szűkítették. Annak idején a tornaterem színpaddal épült, tehát kultúrteremként, díszteremként is szolgált. A növekvő igénybevétel miatt - amit 109