Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - Politikai, társadalmi, szakmai szervezetek
Ezt követően megindult az alakuló közgyűlés összehívását előkészítő munka. A résztvevő egyik személy így idézi a történeteket: „Őszinte lelkesedéssel, elszánt tenniakarással láttunk munkához. Első tennivalónknak ítéltük minél több név és lakáscím összegyűjtését. Az utóbbi különösen nehéznek ígérkezett. Négyen-öten fogtunk össze. Mindenki gyűjtött, levéllel kerestünk fel több olyan képzőst, akikről tudtuk, hogy találkozókat szokott szervezni, tehát a szükséges adatok birtokában van. Az egymás után érkező válaszokban mindenütt biztattak bennünket és támogatást ígértek, küldték a kért névsorokat. Az 1990. február 28-án tartott űjabb megbeszélésünkre már többszáz lakáscím volt birtokunkban. Ekkor kitűztük az alakuló közgyűlés időpontját, mégpedig 1990. május 26-ra. Most már ezt is ismerve a helyi, a megyei és az országos sajtóban felhívást tettünk közzé, melyre e májusi napra Esztergomba hívtuk a volt képzősöket. A következő napokban, hetekben a birtokunkban lévő címek alapján mintegy 800 volt társunkat kerestük fel levélben. Közülük közel 300-an jelezték, hogy egyetértenek elgondolásunkkal. Ezenkívül úgy döntöttünk, hogy egyesületünkhöz való csatlakozásra nemcsak a valamikori fiúképzőben végzett társainkat hívjuk fel. hanem a hajdani leány- és óvónőképzősöket is. Ezt az tette indokolttá, hogy a valamikori három önálló intézmény diákjai napjainkban már egy intézményben végzik tanulmányaikat. Ugyanakkor nyomait találtuk annak, hogy a különélés időszakában is működött hasonló szervezet ezen intézményekben, vagy létrehozását tervezték. Az 1892-ben alakult óvónőképző intézet diákjai szervezetten látogatták volt iskolájukat és jól működő segélyegyletet is fenntartottak. Az 1922-ben szerveződött leány képzőben 1947-ben merült fel baráti kör alakításának a gondolata. A környező települések általános iskoláinak ugyancsak többszáz felhívás ment azzal, hogy az igazgató továbbítsa azoknak a nevelőknek, akik az esztergomi képzők valamelyikében végeztek. A május 9-én tartott újabb megbeszélésünk alkalmával gondoskodtunk jelölőbizottság létrehozásáról, amelynek feladata lett mindazon személyek nevének számbavétele, akik a majd megalakítandó egyesület vezetői lehetnek. Elnöknek Kaposi Endrét, a főiskola főigazgatóját kértük fel. Tőle kértük azt is, hogy gondoskodjék a jelölőbizottság többi tagjának felkéréséről. Ez alkalommal hagytuk jóvá azt az alapszabálytervezetet, amelyet az alakuló közgyűlés elé kívántuk teijeszteni. Egy hét alatt postáztuk a meghívót azok számára, akik arról értesítettek, hogy egyetértenek célkitűzésünkkel. A következő hetek-napok nem kevés izgalommal teltek. Vajon hányan jönnek el felhívásunkra? Akik eljönnek, vajon milyen véleményük, ötletük lesz majd az egyesületünk számára? Május 16-i találkozásunk alkalmával ismét áttekintettük a helyzetet, megoldottunk még olyan feladatokat, melyek a közgyűlés zavartalan lefolyása érdekében szükségesnek mutatkoztak. Végre elérkezett az a bizonyos májusi szombat. Kilenc óra után egymás után érkeztek, ismerősök és ismeretlenek egyaránt. Pár perc elteltével mindenki ismerősre, valamikori barátra lelt. Lassan megtelt az előtér. A zsivajtól alig lehetett szót érteni. Mindenki jó hangulatban volt, a szervezők is, hiszen már a gyűlés megkezdése előtt bizonyítottnak láttuk, hogy eddigi munkánk nem volt hiábavaló." A közgyűlés az előzetes elképzeléseknek megfelelően folyt. A jelenlévő 120 fő megalakította az Esztergomi Tanító- és Óvónőképző Öregdiákjainak Egyesületét, elfogadta alapszabályzatát: 88
