Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - Külföldi kapcsolatok

KÜLFÖLDI KAPCSOLATOK 1938 tavaszán a kulturkormányzat felmérte a hazai oktatási intézmények külfölddel tartott kapcsolatait. Az adatgyűjtés során az intézet vezetője közölte, hogy Esztergom mindczideig nem állt kapcsolatban az ország határán kívül működő semmilyen intézménnyel. Külföldi partner keresésének igénye viszont már a felsőfokú képzés első éveiben felmerült. Egy 1964-ben készült jelentés bolgár, lengyel, német, finn, szovjet, angol baráti találkozóról, közös műsor rendezéséről számol be, de ezek csak egyedi alkalmak voltak. Az intézmény első igazgatójának balassagyarmati működése időszakában már volt személyes kapcsolata a besztercebányai Pedagógiai Fakultással. Ezt is felhasználva 1962ben kapcsolatfelvételre kerül sor az esztergomi és a besztercebányai intézmény között, amelynek ekkor még nem volt hivatalos jellege. A két állam közti kulturális egyezmény 1964-től tette lehetővé az együttműködés hivatalos szintre emelését. A két intézmény vezetője 1964-ben hivatalosan is találkozott Besztercebányán, majd Esztergomban. Elhatározták, hogy baráti munkakapcsolatot létesítenek, dokumentációkat cserélnek, lehetővé teszik az oktatók és hallgatók egymás intézményeibe való látogatását, kölcsönösen segítik a kutatómunkát, a hallgatók kulturális és sportkapcsolatait. Az együttműködési szerződés ünnepélyes aláírására Esztergomban került sor 1965. május 5-én, ugyanekkor emlékfát ültettek az intézet kertjében. Ezt követően egymás látogatása rendszeres volt, az oktatók gyakran utaztak a másik félhez kölcsönös érdeklődésre számot tartó előadások megtartására. Gyakoriak voltak a 7-14 napos egyéni tanulmányutak. A besztercebányaiak történeti kutatásait segítette elő az esztergomi intézet, míg a másik fél a magyar népdalgyűjtők munkáját könnyítette. Több alkalommal (1966. 1967) nagyobb hallgatói csoport kölcsönös üdültetését biztosították. A legnépesebb delegációcserére 1970 tavaszán került sor. Április 20-21-én 11 oktató és 48 hallgató érkezett Esztergomba, innen 12 oktató és 57 hallgató május 15-16-án viszonozta a látogatást. Olyan együttműködés nem alakult ki, melynek keretében valamilyen témát a két intézmény közösen dolgozott volna fel, de a kutatási munkában való segítés - különösen Esztergom részéről - jelentős volt. 1967-ben fogant az a gondolat, hogy időszakonként - kölcsönösen - szlovák-magyar napok rendezésére is vállalkoznak, de ennek kimunkálására már nem került sor, mert a besztercebányai intézmény - főleg tanárképzési profilja miatt - 1970-től más magyarországi felsőoktatási intézménnyel került kapcsolatba. Ezt követően a besztercebányaiak egy-két magánjellegű látogatása után a kapcsolat megszakadt. Amikor - 1972-ben - a szlovák tanítóképzés beindult ismét felmerült új csehszlovák partner keresésének a gondolata. Ez alkalommal az indokot természetes ok szolgáltatta: A szlovák nyelvű tanítójelölteknél létszükséglet az anyanyelvi környezetben való mozgás, elsősorban azért, mert nyelvi előképzettségük általában hiányos. A főiskola többször indítványozta a megfelelő partner kijelölését. Főleg a másik fél magatartása miatt sajnos ez csak egy évtized elteltével sikerült. Az 1982-ben létrejött kormányközi megállapodás a nyitrai Pedagógiai Főiskolát jelölte az esztergomiak partneréül. A két intézmény oktatói és hallgatói turisztikai program keretében az 1960-as évek 79