Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - Az intézet és a társadalom
AZ INTÉZET ÉS A TÁRSADALOM Az intézmény - évszázados hagyományaihoz híven az új körülmények között is arra törekedett, hogy tovább építse, bővítse kapcsolatait környezetével, elsősorban a várossal, mely számára otthont ad, majd azokkal a területekkel, amelyek a fiatalokat küldik falai közé. Még 1964 márciusában készült helyzetet elemző jelentésében írta az igazgató: „Intézetünk - múltját tekintve - a város legrégibb kulturális intézményei közé tartozik. Országos jellegű intézmény vagyunk, de Esztergomban élünk és dolgozunk, egyik része vagyunk a város testének. A város támogatására szorulunk, mint ahogy mi is elősegítjük a város számára kulturális törekvésének megvalósítását. ... Az ének-zenei szakcsoport tagjai a városban több együttest hoztak létre (gimnázium. Műszeripari Művek). A városi tanács művelődésügyi osztályának támogatásával kezdeményezték 1960-ban az első tavaszi dalos ünnepet, mely azóta is évről-évre visszatérő szép hagyománya Esztergom iskoláinak. A képzőművészeti nevelés szempontjából jelentős az intézet rajz szakos tanárainak munkája. Elsőként 1960 őszén Kaposi Antal és Végvári János mutatkozott be a városban. Ezt követően minden évben rendeznek egy-egy kiállítást Esztergomban, illetve vesznek részt megyei és országos kiállításokon. Kiemelkedő volt a Balassa Múzeumban (1961), majd az intézetben rendezett kiállítás (1962). Szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy tanáraink az elmúlt években helyi piktúrát teremtettek. ... Közös népművelési terveink között megemlítem a Nyári Szabadegyetem szervezését. Felújításában 1965-ben intézetünk oroszlánrészt vállalt. Hallgatóink a népművelés területén is sok egészséges ösztönzést visznek magukkal. Sokan a végzettek közül, ma már a népművelésben is komoly sikereket tudnak felmutatni. ..." Az oktatók és a hallgatók egyaránt megtalálták helyüket a városban. Igyekezetükre szükség is volt, mert az új intézmény iránt - főleg az oktatók személyi összetétele miatt, szubjektív okokból - bizonyos (főként pedagógus) körökben kisebb bizalmatlanság is tapasztalható volt. A kapcsolatok ápolása a következő évtizedekben két területen követhető nyomon. Egyrészt a pedagógusokkal, az általános iskolákkal kialakult munkakapcsolat. másrészt az állami és társadalmi szervek munkájában való részvétel. Az intézet igazgatója az 1969-ben készült jelentésében az alábbiakat írja: „Hallgatóink évek óta jelentős társadalmi munkát végeznek a városban. Dolgoznak a téglagyárban, útépítésnél, visszatérően segítenek a termelőszövetkezeteknek az őszi betakarításban. Jelenleg pedig az 1848-as hősi temető rendbehozását és folyamatos gondozását vállalták. Közülünk többen szemináriumot, tanfolyamot vezettek az üzemek és a középiskolák fiataljai részére..." A hallgatók ezen tevékenysége évek során egyre bővült, egyre több mezőgazdasági üzemmel került a főiskola szerződéses kapcsolatba. A sárisápi termelőszövetkezet esztergomi üzemegységének földjén évekig vettek részt a betakarítási munkában. A hatvanas nyolcvanas években hasonló munka elvégzésére szerződés született a Komáromi Állami Gazdasággal, az Alagi Állami Gazdaság vámosmikolai üzemegységével, a ceglédi Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezettel, ahol gólyatábor is működött. Szerződés ugyan nem jött létre a tokodi termelőszövetkezettel, de évekig itt is segítettek a hallgatók. Rövid ideig tartó, de jó kapcsolat alakult ki a nagykőrösi konzervgyárral, ahol a hallgatók 71
