Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - A hallgatók tudományos, művészeti és sporttevékenysége

tékesek, ahol a januárvégi napokban a sízés lehetősége valószínűbb, mint a Börzsönyben. Ennek megvalósítása érdekében 1979 decemberében a sportkör elnöke, a testnevelési tanszék vezetője és az egyik oktatója a révkomáromi magyar gimnáziumba utaztak, ahol az iskola segítségét kérték a megtelelő táborhely megkereséséhez. A próbálkozás nem volt eredménytelen. 1980 januárjában már a szlovákiai Tisolcon (Tisovec) megvalósult a főiskola állandóvá vált sítábora. (Ezt megelőzően 1960 januárjában már volt a helybeli vaskapui menedékháznál.) A komáromi gimnázium nem csupán a megfelelő hely felkutatásában segített, hanem első alkalomra sífelszerelést is adott, a terepet ismerő, a síoktatásban jártas szakemberét, sőt egészségügyi alkalmazottját is a táborozók rendelkezésére bocsátotta. A következő években a sportklub és a főiskola vezetése megvásárolta a szükséges felszerelést. Az első külföldi téli táborozás, melynek vezetője Tóth Kálmán volt. jól sikerült. Később minden esztendőben a hallgatók és az oktatók népes csoportja vett részt többnapos túrán. Hargita Gábor vezetésével több alkalommal a Dunán nyári vízitábor is működött, melyhez a Pilisi Állami Erdőgazdaság nyújtott segítséget. A főiskola vezetése, a tömegsport szervezői, irányítói tudatosan törekedtek arra a hetvenes években, hogy minél több oktatót bevonjanak a hallgatókkal való közös sportprogramokba. Kísérletük során arra törekedtek, hogy a testkultúrát a közművelődés elismert, egyenrangú részévé tegyék, ezt a gondolatot propagálták az oktatók és a hallgatók között. A gondolat megvalósításának elősegítése érdekében 1975-ben meghirdették a „jól tanuló - jól sportoló" mozgalmat. Versenyt indítottak, díjat létesítettek a legjobban tanuló és sportoló egyén és tanulói csoport számára. Részletesen kidolgozták e díj elnyerésének a követelményeit is. A mozgalmat elindítók célkitűzése sajnos nem vált valóra, nem leltek - elsősorban az oktatók között - megfelelő támogatásra, ezért pár év elteltével kezdeményezésük elfelejtődött. Hasonló sorsra jutott, mint az 1969-ben egyszer már meghirdetett hasonló kísérlet. A hetvenes, nyolcvanas években félnapos gyalogtúrát szerveztek a hallgatóknak, melynek keretében a honvédelmi képzés előírt kötelességének egy részét is teljesítették. Minden tavasszal és ősszel helyi hallgatói csapatbajnokságot szerveztek atlétikából, tornából, kosárlabdából, asztaliteniszből. A testnevelési szakkollégisták részére szervezett egyhetes úszótáborban minden tavasszal a mindenkori elsőévesek vettek részt. Egész évre szóló uszodabérletet váltott a főiskola a városi uszodába, melyet a hallgatók elsősorban testnevelési órák keretében vettek igénybe. Célul tűzték ki. hogy minél többen tanuljanak meg úszni, mely hivatásuk gyakorlásához is elengedhetetlen. A csónakparkot tovább sikerült bővíteni, részben új csónakok vásárlásával, részben a működő kikötő elkészítésével. A csónakpark igénybevétele mindvégig ingadozó, mivel a csónakázási idényben a hallgatók vagy vizsgára készültek, vagy távol voltak a várostól. A testnevelési órákon és a versenyedzéseken kívül tornatermekben heti négy alkalommal lehetőség (hely) volt arra. hogy a sportolni vágyó hallgatók azt igénybe vegyék. Ebben segítségükre voltak a testnevelő tanárok, akik a tömegsport minden ágát irányították, esetenként támaszkodva a sport iránt érdeklődő más szakos oktatók segítségére is. E baráti találkozókon rop- és kézilabdában, női tornában, úszásban, férfi és női atlétikában szerepeltek a hallgatók. 69