Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.

Tartalom - A hallgatók tudományos, művészeti és sporttevékenysége

A HALLGATÓK TUDOMÁNYOS, MŰVÉSZETI ÉS SPORTTEVÉKENYSÉGE A felsőfokúvá vált intézet feladatul kapta azt is. hogy hallgatói - a maguk csoportjában - vegyenek részt a tudományos munkában. Részükre pályázatot írt ki az igazgatóság. 1963-ban öt díjazott munka készült. 1964-ben az országos szakköri konferencián szerepeltek sikerrel. Pedagógiából egy országos első díjat nyert dolgozat született. A honismereti szakkör tagjaiból egy fő második helyezést ért el. A következő tanévben ugyancsak pedagógiából sikerült első díjat szerezni. Az egy második helyezés mellett dicséretben is részesültek. 1967-ben két oklevelet szereztek. 1968-ban már nyolc dolgozat indult az országos versenyben, négyen nyertek díjat, 1969-ben ugyancsak. 1970-ben szintén négy hallgató ért el valamilyen helyezést. Sikerrel szerepeltek 1971-ben, sőt 1972-ben is. Közben a tudományos munka területén kialakultak azok a csoportok, melyeknek tagjai sikerrel szerepeltek. 1964-ben az intézet adott helyet országos konferenciájuknak. A hetvenes években emelkedett a sikeresen tevékenykedők száma. Kezdetben valamennyi felsőoktatási intézmény pedagógusjelöltje együtt versenyzett. Később a tanárképző főiskolákat, valamint a tanító- és óvónőképzőket a minisztérium kiemelte a számukra feltétlenül hátrányos mezőnyből és külön versenyeztette a pedagógusjelöltek országos találkozóin (PJOT). Valóban, ezek a kis intézmények hátrányos helyzetben voltak a nagy létszámú hallgatóból válogatható egyetemekkel szemben, ahol a felkészítési idő is hosszabb volt. Az első PJOT-ot 1972-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola rendezte, ahonnan három diákkörös hallgató első, egy-egy második és harmadik díjat és egy dicséretet hozott haza. Az új körülmény nagy lendületet adott a különböző hallgatói csoportok tevékenységének. A hetvenes évek elején Tudományos Diákköri Tanács alakult az ország valamennyi felsőfokú tanintézetében, így Esztergomban is. Feladata a hallgatók művészeti, tudományos tevékenységének irányítása szaktanár segítségével. E fórum működése azonban csak formális volt, feladatai meghaladták az irányítására kiszemelt hallgatók lehetőségeit, képességeit. Rövid idő eltelte után formálissá vált azon szabály teljesítése is, mely a diákkör tagjainak rendszeres foglalkoztatását írta elő. Az érdeklődő hallgatók irányítása, serkentése a patronáló oktató feladata maradt, aki általában nem közös foglalkozás, hanem egyéni konzultáció keretében segítette a nála jelentkezőt, a kör tagjai csak ritkán találkoztak, munkájuk egy-egy pályázati ciklushoz kapcsolódott. 1974-ben például a pedagógiával, pszichológiával, népműveléssel, mozgalmi neveléssel, audiovizuális kérdésekkel, matematikai, irodalmi és nyelvi módszertannal, fotóés képzőművészettel foglalkozó csoportok működtek. Tagjai a pedagógusjelöltek találkozójára versenyszerűen készültek. Az országos rendezvényre való elutazás előtt házi versenyen is át kellett esnie a pályázónak, aki csak az itteni sikeres szereplés után kaphatott megbízást az intézet képviseletére. Az évenkénti országos találkozókon - a pályamunkák bemutatása mellett - minden alkalommal találkoztak a pedagógusképző intézmények legjobb sportolói, kultúrcsoportjai. Ifjúsági ankét, szépkiejtési- és szavalóverseny is szerepelt a programban. A nagy lét65