Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - Az intézmény hallgatói
Az akkori helyzetben szinte törvényszerűen adódott a feladat: más eszközökkel, el sősorban a munka tartalmának javításával kell biztosítani e réteg tehetséges gyermekeinek a főiskolákon való továbbtanulást, illetve a kívánt számarányukat úgy, hogy közben a társadalom más rétegeit ne szorítsák ki mesterséges eszközökkel az intézményekből. Olyan állapotokat kellett viszont teremteni, hogy ők is egyenlő eséllyel induljanak abban a nagy versenyben, mely a felvétel érdekében folyt. Kevesen kételkedtek abban, hogy igen sok fizikai munkát végző szülő gyermeke bizonyos műveltségi területen még mindig hátrányban van más társadalmi réteg gyermekeivel szemben. Ha elismerjük azt a sokat hangoztatott megállapítást, hogy a közvetlen környezet befolyásolja a gyermek (a fiatal) érdeklődésének alakulását, akkor látnunk kell azt is, hogy sok szülő még mindig nem ismeri fel annak jelentőségét, amit a könyvtár, a nyugodt tanulási légkör biztosítása jelent a felnövekvő gyermek számára. E helyzet ellensúlyozására az 1970-es évek elején több elképzelés született. 1975ben hozták létre az állami és a társadalmi szervek a felsőoktatási intézményekben működő felvételi előkészítő bizottságokat, melyek országos szinten szakmánként csoportosultak. A tanítóképző és az óvónőképző főiskolák e munkáját Esztergom fogta össze. Irányítását Gábris József végezte. Az erre hivatott szervezeti keretet az intézmények képviselői 1975. december 8-án alakították meg a főiskola könyvtárában. Esztergom a koordinálás mellett ellátta a saját intézményében tanulmányaikat megkezdeni kívánó középiskolások felvételi vizsgára való felkészítését is. A jogosult és az érdeklődő középiskolások III—IV. osztályos korukban vettek részt e munkában. Tanévenként a felvételi tárgyak anyagából hét alkalommal írásbeli feladatokat oldottak meg. A feldolgozandó anyagot az erre felkért oktatók állították össze, mely legtöbb esetben azonos volt valamennyi tanító- és óvónőképzőben. Az esztergomi intézménnyel is évenként több százan tartottak így kapcsolatot. Velük az oktatók és a hallgatók népes csoportja foglalkozott. Ezen kívül évente egy-két alkalommal a tavaszi szünetben és a nyár folyamán - önkéntes jelentkezés alapján - többnapos előkészítő táborban vehettek részt, mely a főiskolán szerveződött. Esztergomban másfél évtized alatt közel 30 ilyen tábor működött, melynek munkájában több mint ezer középiskolás vett részt. E mozgalom eredményeként e hátrányos helyzetben lévő társadalmi réteg gyermekeinek száma ismét emelkedett a főiskolán. Az előkészítés minden költségét az országos mozgalom - Felvételi Előkészítő Bizottság - fedezte. Az 1980-as években felvetődött, hogy indokolt odafigyelni azon hátrányos helyzetű fiatalokra is, akiknek szülei nem fizikai munkások. A munka középpontjába ekkor már a valamilyen okból hátrányos helyzetben élő fiatalok felkutatása került. Ezért is foglalkozott a főiskola azokkal, akik a nemzetiségi (akkor csak szlovák) tanítóképzésbe kívántak bekapcsolódni. Elsősorban szakmai szolidaritásból az előzőekhez hasonló módon részesültek támogatásban a pedagógusok érdeklődő gyermekei is. 63
