Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - A képzés tartalmi kérdései
b) Tanév közben rajfoglalkozások előkészítését, vezetését gyakorolják a város általános iskoláiban. 1968-tól rendszeres látogatói a városban akkor működő úttörőház foglalkozásainak is. c) Nyári tábori gyakorlat, melyre 1964 óta egy alkalommal, az első év után került sor két héten keresztül. Gyakorlatukat pedagógiailag előkészítve, zömmel olyan bázisintézményben végezték, amelyekkel a képző szerződést kötött. A szerződés alapján megfelelő környezetben és pedagógiai ellenőrzés mellett dolgoztak a tanítójelöltek. Legfontosabb gyakorlóhelyeik: a tatabányai központi tábor, a Dorogi Szénbányák balatonfenyvesi és pilismaród tábora, a Pamutnyomó-ipari Vállalat tahi, a HVDSZ tatai gyermeküdülője. Nyaranta a Csillebérci Nemzetközi Úttörőváros és a Zánkai Úttörőváros is számított a hallgatók pedagógiai tevékenységére. E gyakorlatot az 1960-as évek elején a termelőüzemben végzett tevékenység előzte meg. Első alkalommal 1960. július 1—15-ig terjedő időben 10-12 fős csoportokban került erre sor az alábbi hat munkahelyen: Eternit Művek. Bábolnai Állami Gazdaság. Tatai Cipőgyár, Tatai Szőnyeggyár, Esztergomi Vak Bottyán Termelőszövetkezet. Tokodi Üveggyár. Valamennyi csoportnál legalább egy oktató is jelen volt. A termelőmunka mellett üzemtörténeti, szociológiai témákat dolgoztak fel. Részt vettek az aktuális kulturális programokon. A gyakorlat befejeztével a résztvevő oktatók jelentésben foglalták össze tapasztalataikat. Az első alkalommal végzett gyakorlatot záró jelentés tapasztalatai szerint „célja az volt, hogy a jelöltek megismerkedjenek az üzemben folyó munkával, figyeljenek és gyakoroljanak néhány munkafogást, személyes kapcsolatba kerüljenek a dolgozókkal, tapasztalatok alapján tudják értékelni a termelőmunkát végzők tevékenységét". A jelentés készítője szerint sokan vallják azt a nézetet, mely szerint helyesebb volna. ha a jelöltek nyári munkája jobban kapcsolódna szakmájukhoz, azaz napközi otthonokban, nyaraltatásban. úttörőtáborokban tevékenykednének. Úgy tűnik, hogy más intézményekben sem azonosultak a tanterv készítőinek követelményeivel, mert 1964 tavaszán az irányító minisztérium törölte ezt a kötelezettséget, helyette a már említett nyári gyermekprogramokban való részvételt javasolta. A levelező tagozat hallgatói a gyakorlati képzés területén két csoportra oszlottak. Akik pedagógus munkakörben dolgoztak, azok mentesültek a tanítási gyakorlat követelménye alól. Akik viszont ettől eltérő munkaterületen tevékenykedtek, azok számára valamely általános iskolában írt elő az intézet tanítási gyakorlatot, melynek időtartamát, módját több alkalommal szabályozták. Ók a nappali tagozat tagjaihoz hasonlóan - a gyakorlóiskolában tanításból záróvizsgát tettek. Felkészülés a népművelő munkára Az általános iskolák hazai alapításával, a képesített tanítók számának gyarapodásával egyidőben jelentkezett az igény arra. hogy a tanító legyen részese a felnőtt lakosság körében végzett felvilágosító, kultúrát terjesztő tevékenységnek. E követelmény az 1940es évek második felében láthatóan erősödött, mely nem tört meg az intézmények felsőfokúvá történt átszervezése során sem. Az új intézményekben, így az esztergomiban is, kezdetben kötelező lett e tevékenységre való felkészítés. 30
