Gábris József: Az esztergomi nevelőképzés krónikája 2.
Tartalom - Tanító- és óvónőképzés felsőfokon
költségeit az első másfél évtizedben az országosan működő Felvételi Előkészítő Mozgalom fedezte. E lehetőség megszűnése után pályázatok elnyerésével biztosítják a szervezők a szükséges anyagi fedezetet. Minden erőfeszítés ellenére a képzés kezdete óta eddig mindössze egy alkalommal sikerült biztosítani az első évfolyamon az elvárt hallgatói létszámot, melyet 10 főben jelölt meg a főhatóság. A hallgatók felkutatása mellett kezdettől fogva gond megtartásuk is. Ennek elsődleges oka az, hogy ezek a fiatalok többszörösen hátrányos helyzetűek, zömük kis falvakban élő szülők gyermeke, tanulmányaikat kis, vidéki középiskolákban végezték. Ezek a körülmények nagymértékben hozzájárultak előképzettségük hiányaihoz. Mivel a szlovák nyelvű lakosság nem él egy tömbben hazánkban, ezért zömük a tájnyelvet beszéli, annak irodalmi változatát később kell elsajátítania, de éppen környezetük miatt nehéz számukra a magyar nyelv is, ezért az űj ismeretek elsajátítása náluk lényegesen nehezebb. Mindezek miatt tanulmányaik megkezdése után gondok merültek fel köztük, amelyek egy részüket a főiskola elhagyására késztette. Elhatározásuktól oktatóik ritkán tudták őket eltéríteni, de akadtak sajnos olyanok is, akik gondjaikat nem voltak képesek megérteni. A tanítójelöltek az 1970-es években a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán évenként kéthetes nyelvi gyakorlaton vettek részt, ahol anyanyelvi lektor vezette foglalkozásaikat. Kezdettől fogva igényként jelentkezett azonban a külföldi nyelvgyakorlás lehetőségének bíztatása is. Ez 1983-ban oldódott meg. Ettől kezdve tanulmányaik során egy alkalommal - változó időtartamban - a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán végzik tanulmányaikat, ahol elsősorban nyelvismeretük bővítésére nyílik lehetőségük. A főiskolává történt átszervezésig (1976) a képzés kísérleti jelleggel folyt, de ezt követően a szlovák nyelv az akkor bevezetett szakkollégiumokkal azonos rangot kapott. Az első években a hallgatók számára előírt két szakkollégium közül számukra az egyik a szlovák volt, a szabadon választható második esetében viszont általában a népműveléshez ragaszkodtak. Evek során egyre inkább előtérbe került az az igény, hogy ne csak a nyelvet tanulják a jelöltek, hanem az alsós tárgyak módszertanait, sőt bizonyos tárgyak szlovák nyelvű kifejezéseit is. Ezt oktatóik idejében felismerték és igyekeztek megoldani. Szlovák nyelvű folyóiratokkal kezdettől fogva rendelkeznek. A könyvtári kötetek száma meghaladja a 4000-t, egyre szaporodnak az oktatók által írott jegyzetek. A hallgatók nyelvkultúráját emelték a nyári szlovák olvasótáborok, ahol az általános iskolások felügyelőjeként, foglalkozásvezetőként vettek részt. Tanév közben rendszeres részesei voltak szavaló- és kiejtési versenyeknek. Első alkalommal már 1974-ben a keszthelyi folklór fesztiválon szerepeltek. 1977-ben és 1978-ban szlovák kulturális napot rendeztek, 1979-ben ugyanezen vettek részt a szegedi főiskolán. Képzésük az első időszakban az irodalmi szakcsoport, majd az idegen nyelvi tanszék, 1990 őszétől már önálló oktatási egység, a Szlovák Nemzetiségi Tanszék feladata. Az oktatást 1972 őszétől 1975 őszéig egy nyugdíjas nevelő végezte. Ettől az időtől kezdve kezdetben egy, majd két főhivatású, 1985-től három, egy ideig négy oktató végzi. Az oktatók a hallgatók felkészítése mellett kezdettől bekapcsolódnak az általános iskolai szlovák nevelők továbbképzésébe, a foglalkozások jelentős részének a főiskola adott otthont. A jelöltek képzése Esztergomban csak részben történik szlovák nyelven, mert a tár16
