Füvessi József [összeáll.]: Az Esztergom-Búbánatvölgyi Kerek-tói vízfolyásra telepített tavak felújításának és az esztergomi Vasas Horgász Egyesület alapításának és működésének története

Mivel már gyermekkoromban is nagyon szerettem horgászni, akkor az volt az elképzelésem, hogy a Kerek-tó kitisztítása után csak én horgászhassak itt. Mostani tervem persze már az egyesületünk tagjai, sőt vendég-horgászok előtt is megnyitva ezt a pecás paradicsomot... Vázoltam, milyen festői a táj, a völgy, és hogy valamikor az 1300-as években működő tavak voltak itt, de mára már teljesen eliszaposodott, cserjékkel, bokrokkal benőtt, gazos, ingoványos területté vált. A Kerek-tó felújítása, horgásztóvá alakítása után további két tó létesítésére van lehetőség. A patak vízhozama - méréseim alapján - ezt lehetővé teszi. Ez a két tó, halnevelési célt szolgálna... Nagy munka lesz, de megvalósítható és megéri, csak kitartóan akarni kell. ÉN AKAROM: és lesznek mások is sokan, akik akarják. A Főtitkár nagy örömmel hallgatta terveim. „Belelkesítettél" - mondta, és támogatásáról biztosított. Nagyon tetszett neki a tavakra vonatkozó tervem, ahogy mondta: „Jön egy pecás, aki a tavakat évszázados Csipkerózsika álmából felébreszti. Ez csodálatos gondolat, minden elismerést megérdemel: főképp pedig segítséget, hogy megvalósulhasson." Az 1961. február 12-i rendes közgyűlésünk változtatás nélkül, egyhangú szavazással elfogadta az alapszabályt, a házi rendet, a javasolt egyesületi munkarendet, a tagdíjat és a pénztáróra idejét. Elfogadta és alapító tagjai sorába fogadta a pótlólag jelentkezett 12 név szerint megnevezett horgásztársat. Munkarendünknek megfelelően minden évben társadalmi munkában különböző helyeken végeztünk vízpart védelmi munkát, mégpedig a Sziget vízivárosi csúcsának kövezését rendeztük, majd a Hajóállomás és Palkovics-pad közötti terület üveg és cserép mentesítését és a nagyobb köveket a partoldal védelmére hordtuk össze - ebben a munkában a Bottyánkollégium diákjai is segítettek Moharos Győző tanár vezetésével, majd a Kanális környékét rendeztük, stb. Kialakult az egyesület élete és egy-két év után látványos fejlődésnek indult. A taglétszám minden évben gyarapodott. 1962-ben már 118 felnőtt és 89 ifi-gyermek tagunk volt. 1970-ben már közel 400 felnőtt és 112 ifi-gyermek létszámú volt az egyesület. Anyagiakban is erősödtünk, holott lévén a célunk: ne kerüljön sokba a pecázás. A tagdíjat a megyei átlagnál alacsonyabbra állapítottuk meg. Ésszerűen gazdálkodtunk, mindig szem előtt tartva a nagy célt: a tó építését. Minden évben megrendeztük horgászversenyünket. Igen emlékezetes az első, amelyet a Hideglelős kereszt előtti Duna-szakaszon tartottunk meg. A világbajnokságot is nyert magyar Cél- és Távdobó csapat mutatta be ezt a versenyzési formát, ismertetve a vonatkozó szabályokat. Góra László tagunk, annak ellenére, hogy csak itt ismerte meg a céldobást, kiváló eredménnyel mutatkozott be. A válogatott csapat kérésemre jött el ismertető céllal. Közreműködésüket egy-egy aranykeretes napszemüveggel (Szemüvegkeretgyár támogatása), teljes ellátásukkal és halászlével köszöntük meg. Az igen hangulatos napot jellemezte, hogy mintegy 180-200 vendég-halászlé fogyott el, melyet Papp Ottó, „Oszi bácsi" remekelt. Bor-sör és egyéb nyalánkságról a helyi ÁFÉSZ sátra gondoskodott. Ez volt az első nagy, közönség előtti bemutatkozása egyesületünknek. A dínom-dánom este 9 óra körül ért véget. Nagyon sokan gratuláltak és kérték a jövőbeni ismétlést. A következő évek versenyeit változó helyszíneken rendeztük, így a Sobieski (Erzsébet) park előtti Duna szakaszon, a Kis-Duna MOVE pálya előtti részén, az Angyal-híd környékén, majd a Palkovich-pad előtti vízterületen és így tovább. Minden alkalommal nem nagy fogási eredménnyel, de kiváló hangulatban, halászlé és itóka-féleségek kíséretében telt el a nap sötétedésig, mindannyiszor horgász hozzátartozók népes táborával. A tavak megépítését követően a versenyeket a Búbánat-völgyi tavaknál rendeztük meg, mindig remek hangulatban és remek időben. Pecásaink boldogok voltak, mert a dunai „hét 7