Füvessi József [összeáll.]: Az Esztergom-Búbánatvölgyi Kerek-tói vízfolyásra telepített tavak felújításának és az esztergomi Vasas Horgász Egyesület alapításának és működésének története

A dunai halászati joggal rendelkező halászokkal kötött szerződés alapján, ezen a területen nem volt szabad halászni, de a halászok a haltartó bárkájukat - hajójukat - az ún. „Cifra híd"-nál tarthatták. (A mai Béke - Lépcsős - híd; Borz Kálmán halászmester háza előtti vízszakaszon.) A horgász engedély kiváltása csaknem megegyezett a mai eljárással. Az egyesület pénztárosa a polgármesteri hivatalban az állami jegyeket, míg a területi jegyet a halászmestertől aláírással vette át, év végi elszámolással. Emlékezetem szerint az állami jegy ára 1 pengő, a területi jegy ára 2 pengő, a tagdíj 2 pengő volt. A Dunai területi engedély kiváltása nem volt kötelező, így 3 pengőért lehetett horgászni. 12 éves korig ingyen lehetett snecizni. Most is jó lenne ilyen olcsón hozzájutni az engedélyhez. Abban az időben két napi napszám bérért! És micsoda különbség volt az akkori halállomány és a mai között! Egy-két óra alatt meg tudtam annyi halat fogni, hogy hatunknak megvolt a vacsora - keszeg, jász, szilvaorrú, paduc-féleségből. Horgász tanító-mesteremmel, ha bárhol a kis Dunában este etettünk, másnap hajnalban 3-4 pontyot fogtunk igen rövid idő alatt. Többször előfordult, hogy snecizés közben - fűzfavessző, cérna, gyufaszál úszó és 1 filléres horog (korszerű felszerelés) - súlyosabb hal akadt, aminek szakítás volt a vége. De most: örülünk, ha egy-egy folyami géb - védett - akad a horgunkra. Nagyon kevés a hal, viszont nagyon sok a kormorán! A Dédai- és a Helemba-sziget fái feketéllenek tőlük és kipusztulnak az ürüléküktől. Lassan nem lesz ívóhelyük a halaknak. Az esetleg kikelt babahalakat meg a szállodahajók hulláma kisodorja a partra, ahol a fűben és egyéb akadályban fennakadnak és elpusztulnak. Nagyon hiányzik - véleményem szerint - a Szigetköz „halivadék szülő-és nevelő háza", vele párhuzamosan az egyre eliszaposodó szigetek közötti mellékágak. Annyi ártalmas szemét és mérgező ipari melléktermék kerül a Dunába, hogy igen „edzett" ivadéknak kell lennie, hogy megmaradjon. No, de sebaj: már kb. 10.000 Ft-ért kaphatunk engedélyt... Örüljünk! Az EHE nyeresége terhére minden évben halasította vízterületét annak ellenére, hogy a Nagy- és Kis-Duna egy vízterű. A Kis-Duna jelenlegi kezelője évek óta nem halasít, de magas - cca. 4000 Ft - területi díjat szed be azoktól a nem tagjaitól, akik a Kis-Dunán kívánnak horgászni, így befektetés nélküli haszonhoz jut a Vasas HE. \/ILUTÁN A II. világháború után 1947-ben az egyesület régi névvel, de új tagokkal - zömmel kétkezi munkássokkal - újjáalakult. Az egyesületi élet viszont akadozott. A fogási eredmények nagyon gyengék voltak, részben a háború okozta dunai károsodás miatt, részben azért, mert sok volt az „eszkimó", de azért is, mert a víz minősége a folyó menti gyárak sokasága okozta káros melléktermékek miatt katasztrofálisan romlott. Csak a mi térségünkben: a dorogi lepárló üzem Geissen és Schlattner kemencéi - hat darab - a szén lepárlásával keletkező mellékterméket derítés nélkül ontották a Dunába: a krezolt és a fenolt. Ugyanakkor devizáért importálták ezt az anyagot azok a gyárak és üzemek, amelyek technológiájához ez kellett. Nagymértékben hozzájárult a vízminőség romlásához az Észak-Komáromi Hajójavító Műhely (Csehszlovákia) azzal, hogy az olajszármazékokat szállító uszályok rakterének tisztítását magasnyomású, ún. forróvízgőz borotva alkalmazásával végezték. Ez az „olajtrutymák" szintén a Dunába került. Az olaj, a kátrány, a pakura széles sávban hömpölygött a víz felszínén. A folyó hullámzása és a szél ezt a szenny-lepedéket a partra sodorta, 3