Füvessi József [összeáll.]: Az Esztergom-Búbánatvölgyi Kerek-tói vízfolyásra telepített tavak felújításának és az esztergomi Vasas Horgász Egyesület alapításának és működésének története

Az irodából már távozó félben voltam, amikor az „illetékes" visszahívott, és a kísérőmet - ott dolgozott - elbocsátva közölte, hogy személye szerint nagyon meg van elégedve a munkámmal. Mégpedig nem csak azzal, amit a tavak megvalósításáért végeztem, hanem a mindennapival is. Nagyon jó minősítést kapott a munkahelyemtől; ugyanilyen elismerően nyilatkoztak a hőtáv-vezeték építésében vállalt feladatom teljesítéséről, de O mégsem tehet mást, mert ezt kérik az egyesületben lévő párttagok.... Újabb kérésemre megmondta a neveket azzal a figyelmeztetéssel, hogy nem mondhatom el senkinek; ha mégis megtenném, Ő letagadja, az én megítélésem kedvezőtlenül fog változni. A hallgatást - saját érdekemben is - és lemondásomat egyaránt megígértem és távoztam. Az 1981 januári - közgyűlést előkészítő - vezetőségi ülésen bejelentettem lemondásomat. A márciusi közgyűlésen megismételtem. Indokként elmondtam: feleségem egészségi állapota annyira megromlott, mozgásképtelen, fekvő beteg, ezért állandó felügyeletre van szüksége. (Egyedül a megyei Intéző Bizottság akkori titkár-elnöke Nagy László lepődött meg, aminek beszédében is „....sok ilyen aktív elnökre volna szükség...." kijelentéssel adott hangot és kérte: gondoljam meg, ne mondjak le. ZÁR-óZtf Az emlékirat befejezése után, összefoglalót illene írni. Hát íme: minden tőlünk telhetőt megtettünk annak érdekében - de írhatnám úgy is, megtettem mindent segítő horgász társaimmal együtt -, hogy létrehozzuk a tavakat. Akaratunkat és kitartásunkat siker koronázta. Amilyen örömteli, tiszta szándékú és a továbbiakra következetes lendületet adó volt a horgásztársak zömének segítsége, olyan lehangoló volt azok tevékenysége, akik saját hasznuk elérése érdekében akarták felhasználni a tavak létesítését. Ki nem fejezhető köszönetem a segítőknek, elmarasztaló véleményem azoknak, akik meg nem engedett módon is hasznukat akarták. Visszatekintve: gyönyörű volt a gyermekálom megvalósulása... otromba és megdöbbentő, sőt kiábrándító volt a befejezés. Kegyetlen volt a rádöbbenés, hogy egyesek a közösségi érdek fölé helyezték saját egyéni hasznukat. No, de sebaj: Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek! Sajnálom, hogy az utánam következő elnökség a mai napig sem valósította meg az 1972. évi közgyűlés által elfogadott rendezési-fejlesztési tervet, ill. annak további megvalósítását nem folytatja, holott ennek végrehajtása a vezetőség kötelessége. De hát ez nem hoz hasznot, sőt következetes munkát igényel.... Az az érzésem másokéval együtt, mintha eluralkodna olyan közönyösség - a tagok részéről is - amely szerint: e nélkül is lehet horgászni, lehet TÖRPEHARCSAT telepíteni a tóba, azzal az indokkal: több legyen a kapás!!! De hogy milyen kárt okoznak ezzel, azt nem veszik figyelembe. Fontos becsapni a tagságot! Van hal bőven, hiszen sok a kapás! Meg azután az is „fontos": a megyei 24 óra c. lapban közölni közgyűlési választás nélkül, ki az új elnök, holott a bíróság leiratában közölte .... kibővített vezetőségi ülés nem helyettesíti a közgyűlést, a közzétett új vezetőség működése törvénytelen.... Ugyanebben a megyei lapban megjelent cikk valótlan adatot közöl, hogy az új elnök az egyesület alapító tagja, a tavakat ő építette meg. (A valóság: 1964-ben jelentkezett tagnak.) 22