Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

jan 30-án és köszönetét ékes szavakban fejezte ki ebbeli fáradozásaimért, és további buzgólkodásra kért fel. Én meghatottan megköszönve a megtisztelte­tést, a reáliskola ügyének szívemen hordásáról biztosítottam a tanári kart. Végül még megjegyzem, hogy a reáliskola érdekében gyűjtött pénzt a vá­ros pénztárába beszolgáltattam, amit bizonyit Takács Géza főjegyző által ki­adott 1875 maj 26-i tanácsülési jegyzőkönyv: „Számvevői jelentés alapján Dr. Feichtinger Sándor r. t. igazgató úr a re­áliskola javára gyűjtött adakozások számadásától ezennel felmentetik." Az 1881 august hó 4-én tartott közgyűlésből a reáliskolai bizottság elnöké­vé választattam acélból, hogy a realiskola pénzügyi kérdéseiben, úgy a magas kormánnyal, mint a megye törvényhatóságnál a kellő lépéseket megtehessem. Somogyi Károly úrra, mint tudós, hazafias érzületü egyénre hatottam aképp, hogy a reáliskolai könyvtárunkat több ízben könyvekkel gazdagította. Szónoklatokat a reáliskolában rendesen évenként 2-szer: a megnyitás vagy iskolai törvények felolvasásakor és a zárünnepély alkalmával - azonfe­lül néhányszor különös alkalmakkor is - tartottam. 1875-ben ünnepi szónoklat mellett a fölséges cs. kir. uralkodópár ezüst­mennyegzőjét ünnepeltük a reáliskolában, válogatott közönség előtt. Beszé­dem az értesítőben jelent meg. 1876 febr 7-én tartottam gyászszónoklatot Deák Ferenc halála fölött. Ek­kor is szép közönség gyűlt össze az általam - mint intézet igazgatója által ­rendezett ünnepélyen. Az Esztergom febr 13-iki számában így ír: „Az esztergomi Reáltanoda ki­fejezést óhajtván adni mély kegyeletérzetének Deák Ferenc nagy hazafi emlé­ke iránt f. hó 7-én reggel 9 órakor részt vett a nagy elhunytért a napon a váro­si plébánia templomban tartott istentiszteleten, mely után a reáltanodai ifjúság (az intézet 4 osztálya) összegyűlt Deák Ferencnek a h. Kasinó által e célra át­engedett, arcképével földíszített termében, hol is Dr. Feichtinger Sándor váro­si képviselő és iskolaigazgató, a városi hatóság, a kereskedelmi testület, nagyszámú képviselők és polgárok, hölgyek, gymnaziumi és reál-tanárok je­lenlétében a nagy halott emlékére tartalmas és szívinditó beszédet mondott." 1882 juni 30-án de. 8 órakor a városháza tanácstermében tartatott a váro­si és megyei közönség jelenlétében a reáliskola 25 éves záró ünnepélye, álta­lam mondott hosszú, alkalmi beszéddel. Esztergom városának egész 1853-tól - és így majd száz esztendeig mint sok Gymna­más városnak is - csak 6 osztályú gymnaziuma volt, de az iskolai terv meg- ziumunk változtatásával a gymnaziumoknak átalakulniok - az úgynevezett philoso­phiai tantárgyakkal - 8 osztályra kellett kibővülniük. Erre Esztergomnak rögtön se helye, se pénze, se tanereje nem volt. De Esztergom sz. kir. város mint mindig, így ez ügyben is érdekét ismer­ve, a célt elérni törekedett. 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom