Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

egész betegtermen keresztül, így a fönöknét hátrálásra kényszerítettem és be­szédem mégsem ért véget. De igen! Akkor ti., midőn a jámbor apácát a terem végén a két fal közti sarokba szorítottam, honnén már tovább hátrálni nem le­hetett. Csak akkor vettem észre, hogy ügybuzgóságom és az apáca szerénysé­ge hova vezettek. 1853-ik évben Libényi, egy megátalkodott rajongó, merényletet követett el Járásbíró­Ő es. kir. Felsége Ferenc József szentséges személye ellen. A botránkozás sági orvos az országban átalános volt efölött. És a szerencsés megmentést buzgó hálá- lettem val akarta a birodalom népe örökíteni, és Bécs legszebb helyén egy templo­mot emelt. Ő cs. apostoli királyi Felsége iránti lojalitás érzetétől, és hogy ez érzetre másoknak is, de különösen gyermekeimnek, jó példát nyújtsak, e templom építéséhez 4 csász. K. aranyat adtam, mely adományt néhány napra rá a helyi katonai parancsnokság megköszönt. 1884-ben megtekintettem e gyönyörű müvet és abban majd egy óráig időztem, megbámulva a benne kifejtett remek művészetet. A hercegprímás installátiója és a Basilica Consuratiója (1856 august 31.) alkalmából nálam szállva voltak és vendégeim is voltak 2-3 napig: Szenczy szombathelyi püspök és Ghyczy Kálmán - később minister - urak. Gróf Czyrakival a vallásos buzgalmú catholicus főúrral találkoztam a prí­másnál, ki nekem a phylosophiai cursuson Pesten iskolatársam volt. - Meg­emlékezett rólam, sőt még azt is felhozta, hogy szorgalmas jó deák voltam. ­Talán csak udvariasságból mondta. - O azonban - arra én jó emlékszem ­első eminens volt, és ezen Calculusát megérdemelte. A közügyek iránti buzgóságomat a városi elöljáróság felhasználván, az ötvenes évek vége felé - de a Bach korszakában még - egy városi küldöttség­gel igen fontos városi ügyben (fogyasztási adó, önkéntes kölcsön) Takács Ist­ván főpolgármesternek elnöklete alatt az öreg Schwarz-cal, Leigolderrel és Eggenhoffernével Bécsben Ő cs. kir. Felségénél audientián voltam. Kérésünk kedvező elintézést nyert. Az ötvenes évek vége felé már Bach kormánya alkotmányadásra is gon­dolt, megkezdette a községi autonómiával. És most ismét újból én is életjelt adtam magamról. A járásbírósági orvosi állásra pályáztam. Gyenge kis hivatalka. Elnyer­tem. Évi 84 for.-t és minden, a börtönben vagy azon kívül történt törvényszé­ki működésért, vizsgálatért, boncolásért külön díjazás. A hivatalos esküt 1858 novemb 15-én tettem le Maurovich járásbíró kezeibe. A megyében az esztergomi járási orvosi állomás Dr. Lörinczy József ha­lála által megürülvén, ezen állomásnak ideiglenes elvállalására felhívattam Mattyasovszky Sándor szolgabíró által, a megyehatóságnak következő rende­lete szerint: 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom