Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

Tanáraim Nagyanyánk szikár, magas, egészséges öregasszony volt. Csak éjnek idején az egyete- néha - reggeli órákban gyakrabban - bántotta őt agg korban az astma senile, men a légrekedés, melyet ödampfnak nevezett. Küszködött ellene orvosi szerekkel, de kevés eredménnyel, legbiztosabban elmúlt, ha korán reggel, már ti. 5 órakor a meleg kávéját tejjel az ágyában elfogyaszthatta, köhögése lecsillapult, lélegzet-nehézsége könnyebbült és ő jól érezte magát. De kár, hogy még akkor a bécsi mindentudó doctorok a masszírozást fel nem találták. Az orvosi pályán haladásom egész ideje alatt jó viszonyban voltam tanáraimmal, kiket tudományuk, míveltségük és jelességük miatt nemcsak én, de mindnyájan - tanulók - tiszteltünk, anélkül, hogy egyikkel is szorosabb viszonybajuthattunk volna. Ez így volt Pesten ekkor és talán most is így van. Dicséretes kivételt csak Dr. Tognio Lajos tanár tett, kinek mindig volt néhány kiváló tanulója, kiket különösen kegyelt és kikkel még baráti viszonyt is tartott fenn. Egyike a szerencséseknek én is voltam, ki Togniot kutatásai közt mint segéd kísértem. Majdán naponta nála megjelenvén, együttesen vegyészileg vizsgáltuk a magyarországi ásványvizeket, mely tüzetes műveletre sok időt és pénzt áldozott. Közel négyszáz ásványvízben jódot elsőként fedezett fel. Tanúja voltam e sikeres, kitartó munkásságának, míg csak Pesten és egyáltalán az egyetemen voltam. Minden évben a kisebb és nagyobb vacatioban az ásványvizek kutatása érdekében utazásokat tett. Engem is egy ízben elvitt magával Nógrád megyébe, mialatt állandóan vendége voltam. Hazafi volt ilyen értelemben, de a magyar nyelvet nem beszélte, és azért az 1848-iki magyar mozgalom alatt félreértésnek esett áldozatul. Ásványvizek vizsgálatára vonatkozó ügybuzgóságomról egyik magyar közleményében röviden megemlékezék rólam Tognio. Eltérő politikai nézeteink dacára, a jó viszonyt, a baráti összeköttetést - ez nagy szó! - vele és nejével együtt haláláig fenntartottam. Dr. Csanfi Márton komoly, szigorú tanár, Birly eszes és szerencsés szülész volt, de kitől operatiot soha sem láttam. Böhm apóból pedig néha tréfát is üztünk. Egyszer hegedűt vitt be Czanyuga az iskolába, és a prolectio alatt rajta játszott. Az Öreg észrevette, akkor elhallgatott, de ismét ráhúzta, mihelyt tovább előadott a tanár. Ezen gyermekes pajkosság így tartott egy ideig, de meglakoltunk érte, mert atyailag ugyan, de keményen megszidott, úgymond „néhány hó múlva Önök orvostudorok lesznek, és most ily gyermekesen viselik magukat?" - elszégyelltük magunkat és a hegedű örökre elnémult, de helyette megszólalt az év végén Doleschall Gábor és oly gyönyörű búcsúbeszédet mondott latin kötött alakban Böhm tanár úrnak, melyet ő is, közülünk is többen megkönnyeztek. De ennek dacára a viszonyok később Dr. Doleschallt Böhm tanárral mégis ellenségbe, összeütközésbe hozzák. Egy kényes ügyben ellene nyilatkozott az öreg tanár, és Doleschall ezáltal majdan megfenyíttetett, legalábbis e nyilatkozata a tanárnak hozzájárult Dr. Doleschall helyettes tanári állásának elvesztéséhez. Hogy Tognio tanár úrral az ásványvizek vizsgálatában részt vehettem, 36