Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

sabb eszközzel is megismertetett: a fényesen kicsiszolt éles és széles pallost is megmutatta, mellyel a férje az ítéletvégrehajtásnál a szerencsétlen elítélteknek fejét szokta elválasztani a törzstől. Ennek láttára már nem tetszett semmi, a szobában kedvünk elmúlt, lehangolva csak a szabadot kerestük. O pedig látván levertségünket, szinte elkomorodott és könnyes szemekkel vállá meg, hogy ő különösen azért érdeklődik irányunkban, mert családjainkat ismeri és tiszteli, mely viszontlagos tiszteletet neki, mint a hóhér feleségének, fájdalmasan nélkülözni kell. Hiszen ö is esztergomi születésü és előkelő polgári családból való, de szerencsétlen. Még nevét sem hallgatta el, mondván „Én Gianone Magdolna vagyok". Az elítélt és justitizalt emberek koponyáin és egyéb testrészein tanultuk meg az emberi test anatómiáját, és így a társadalom ellenségei holtuk után öntudatlanul - annak javára szolgáltak földi maradványaikkal. E helyet többé életemben nem láttam. Lóri és Lakásomra vittem a barna csontokat, megmosva az ablakomban szárítgattam doktor - nem kis botrányára és undor gerjesztésére a járókelőknek Fréschernének, Flór a háziasszonyomnak sem tetszett ez az eljárás és tudományos buzgóság. Özvegy Fréscherné - a Servita téren - kétemeletes házának első emeletén lakott fiatal, felnőtt Honora leányával, a kosztos ifjakkal és Nanet húgával, egy elhízott vén himlőhelyes kisasszonnyal, kit senki sem szeretett, és ki szinte senki iránt sem mutatott vonzalmat, de ki annál inkább zsémbeskcdett. Lóri kisasszony - úgy látszik - Grafl József jogászba szerelmes volt, és valószínűleg e szerelem viszonoztatott is, de Grafl szegény, állás nélküli egyén lévén - dacára hogy magas homlokából, intelligens kinézéséből, nagy fejéből, egyenes tartásából, önérzetes magaviseletéből, választékosságából, eszes társalgásából már előre lehetett jósolni annak nagy jövöt -, a gazdag, egyetlen leányt, a kétemeletes ház egykori birtokosnéját nem ő, hanem a már akkor hírre is felvergödött, irodalmi tevékenységű fiatal Dr. Flór Ferenc (ki 1832-ben orvosdoctorrá avattatott) nyerte el és vezette oltárhoz. Ezen házasságból született egy reményteljes fiú, ki 16 éves korában elhalt, vigasztalhatatlanul hagyva bánkódó atyját és még most is gyászoló anyját. Úgy látszik az úgysem erős kötelék és rokonszenv - a fiú halála által - a két hitestárs közt végképp felbomlott, mert midőn Dr. Flór Pest városi főorvos a Rókus kórházba tette át lakását, felesége a Servita téren születési házát soha el nem hagyta, férjét a kórházba nem követte. Talán még most is titkon bánkódik Grafl József miatt, de reménytelenül, ki azóta eszessége, szorgalma és szerencsés bérlete által dúsgazdag lett: egy grófnőt, Győrfyt vette cl és szabolcsi főispánná neveztetett ki. Több szerelem s kitartás és szerencsésebb női ösztön! És özvegy Flórné ma Szabolcs megyei főispánné, mire ambitiója elég nagy volt, de a méltósággal is tudni kell játszani! 30