Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása
Életrajzom
sei. 1 0 Érdekes a menet, szép egyenes az út, nem is kell hajolnunk, haladunk egyenesen, vígan beszélgetve. A dúcokkal kirakott tetőről és oldalakról több helyen igen bőven lefolyó víz, a sár itt-ott, melyet kínosan kerülgettünk, legkevésbé sem feszélyezett, hisz ez így szokott lenni a bányákban. Ifjúsági kíváncsisággal bámultuk a föld alatti szerkezetet. Az út elveszett, jutottunk oly helyre, melyről néhány száz lépcső a mélységbe vezetett; a fiatal erő ezt könnyen győzi, lementünk, lent ismét folytattuk egyenes irányban a rendes utat, de ismét elveszett az út és most felfelé kellett menni, ezt is megtettük, így ment óra, óra után. Ezen változatos, fáradságos utat többször ismételtük, hol a garádicsokon fel, hol lefelé, észre sem vettük, hogy az idő mindinkább múlik; fáradni kezdünk, de be nem vallottuk, hanem csak hallgatagabbakká váltunk. Egyszerre megáll a vezető és hallgatódzik, semmi nesz, továbbmegy, ismét fél órai út után hallgatódzik, ismét semmi, aggódni kezdettem, de nem szóltam, még egy fél óra és a vezető azt mondja: Uraim, eltévedtünk! Nem egészen ismerem ki magamat, pedig húsz éve mint szolgálatot tevő bányász e bányában lakom! Erre a másik vezető bíztatni kezdette és ismét továbbment a csapat. Most egy helyhez jutottunk, amelyen állva már menni nem lehetett, mert előttünk a tárna bedőlt, az oldali és első fák leroskadtak és az út elzárva. Mi tevők legyünk? Visszamenni, midőn már a célhoz talán közel vagyunk? És egész délután tévelygünk vagy itt veszni? Tehát vizsgáljuk meg a helyet tüzetesen, a vezető lefekszik a sárba, előretolja fejét és megkísérli az előrehaladást - sikerült. Ő a leesett földomladék közt egy nyíláson áthaladt, és bíztat példájának követésére. Mit volt tenni, lefeküdtünk és a keskeny nyíláson, melyen alig tudott egy ember átvánszorogni, mindnyájan átcsúsztunk. Rövid pihenés után ismét folytattunk utunkat tovább, de már most későre járt az idő; a hévéreket" a bányákból kivinni készültek, mit arról tudtunk, hogy felettünk is, alattunk is lépéseket hallani véltünk - mint ahogy a pincében lévő a szobábani mozgás gyenge zaját hallja -, ez adott reményt a kiszabadulásra. Az út is jobb, a vezető is nyugottabb lett, most már váltig bizonygatta, hogy már ismeri a kivezető utat és rövid idő múlva a szabadban leszünk. Ily bíztatás után - és szokott társalgás mellett - ismét elmúlt egy hosszú óra, és mi még mindig a hegy alatti üregekben bolyongunk. Most már síri csend lett mindenütt, se kopogás, se fejszecsapás vagy csákányütés, se járási kongás nem hallatszott. Ismét újabb rémület! Kimentek a munkások a napszám befejezése után! És mi egész éjjen át a bányában maradhatunk. Ez alatt elalszik a Kahanec, 1 0 A felvidéki bányászok által a bányalámpára használt kifejezés " fogaskerekes, csavaros kézi emelők 27
