Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

gyelmeztetett; sokszor ismételte a nagyszülők szokásos közmondását: Früh auf, und spät nieder. Geschwind essen und zu der Arbeit wieder! 8 Aki tanulni fog közületek, annak az asztalnál étkezés alatt tányért fognak váltani, de aki nem tanul, az másoknak fog tányért váltani. Azaz a szorgalmas és tanult előre megy, míg a tanulatlan a szolgai álláson alig tud felülemelkedni. Ily nevelés mellett korán érlelődött bennem a tudásvágy, melyet felvilá­gosodott szüleim mindenképp elősegítettek; így történt, hogy midőn a 111-ik orvosi tanévet bevégeztem (1837), a vacatio alatt - atyámnak akaratával és beleegyezésével - gyalogutazást tettem a magyar bányavárosokba. Utazásom Elindultam ajánlólevelekkel és 30 for.-tal, melyet bevarrtak ruhámba és szar­a bánya- vasbör övembe. Nem az egész utat tettem gyalog, hanem találkozva kocsival, városokba melyre felkapaszkodhattam, azt megtettem és eszerint néhány krajcár borra­valóért egy-két mérföldnyire is kocsiztam. Akadt gazdatisz, plebánus is, aki atyám iránti tiszteletből tovább vitetett vagy megvendégelt. Azonban én nem kerestem az ismerős gazdatiszteket vagy papokat, ha­nem rendesen délben és este - a kiszabott marskotto 9 szerint - bekopogtattam azokhoz, kik utamba estek. János nagybátyámtól a nők irányában bizonyos udvariassági és előzé­kenységi modort elsajátítottam, mi igen sokszor hasznomra volt, mert ha a plebánus kemény szívünek is látszott, nem volt a gazdasszony a 20 éves iíjú­hoz ilyen, és én rendesen jól el lettem látva. Egeg, Gyügy, Mere, Szalatnya, szántói savanyú vizeket, Bakabánya hi­deg kén-, O- és Új-Stubnya melegforrásait kutattam; Szentantal, Selmecz, Szentkereszt, Körmöc, Besztercebánya városokat és azok regényes vidékeit bejártam; és négy heti barangolás után - egy kis tapasztalattal és némi isme­retekkel gazdagabban - szerencsésen és egészségben haza is érkeztem. A 30 forintból még néhányat haza is hoztam; igen, de dohányos nem lé­vén, se pipára, se dohányra pénzt nem költöttem, szivarokat pedig akkor még nem is csináltak. Pecsenyéden a plebánust, Spribila Aloyst jól ismertem Dominik nagybá­tyám útján, kinek Pesten káplánja volt; hozzá vévén utamat, előzékenyen fo­gadott, miért is egy egész napot nála töltöttem. Itt legalább kényelmesen né­metül társaloghattam, és nem kellett - mint a többi tót plebánusoknál - deá­kul beszélni. Szentkeresztről Stubnyára (Turoc várm.) gyalog mentem és egyedül, a felséges regényes vidéket fiatalkori fantáziám még szebbé festette és magasba szállva, hol a jelennel, hol a jövővel foglalkozott, még elyseumi elveket is kö­zeli kilátásba helyezett. Már láttam a szép termeket, azoknak még szebb búto­8 Kelj korán, feküdj későn! Ne evéssel töltsd az időt, hanem munkával! 9 napi gyaloglási adag 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom